Ha valakit saruval, csizmával azonosítanak, az sértés. Megdobálni vele szintén. Mintha lemarházná az illetőt.

Utánajártam a középperzsának nevezett „merha” szónak”, de nem találtam. Úgy tűnik, nincs ilyen. A hindiben ellenben létezik „merha” (határ) szó, de ez sehogyan sem illik ide. A perzsában van „marg” (halál) szó, de ez sem ide való. Ammianus Marcellinus szövegében „marha” szerepel, s tartalma szerint e jászi (szkíta) szó nagyon is illik a helyzethez. Az ügy tanulsága: nem szerencsés a valóságot vágyainkkal helyettesíteni. A szkíták nem lesznek irániak csupán ezért, mert mi azt szeretnénk.

Sajnos Ammianus Marcellinus a marha szó latin megfelelőjét nem említi. Nem kellene most találgatnunk, ha mégis megteszi: „… csizmáját az emelvényhez hajította, kiáltván »marha, marha«, ami náluk a háború jele…” – értelme pedig latin nyelven caudex, stipes.

Jeleseinknek természetesen erre is lenne válaszuk, például: A marha latinul bos, pecus stb.; jászi atyánkfia nyilván erre gondolt.

Nos, felebarátaim, nem szerencsés érzelmek felől közelíteni a tudományhoz.

A keresett szó kiejtve nem \"Marha\" hanem \"Merha\" - ami középperzsában/perzsa nyelven álnok kígyót jelent, árulót.