Gáspár Róbert

A caesari naptárreform és a szaktudósok

avagy

Mire elég és mire nem elég Caesar 90 napja

Az i.e. 45. évi, március 21-ei tavaszi napéjegyenlőség bizonyítása
a szakirodalom segítségével

I.

A kitalált középkor problémakör kapcsán újra és újra felmerül az a kérdés, hogy 2048 évvel ezelőtt, i. e. 45-ben, avagy a római időszámítás szerint a.u.c. 709-ben - mely év a Julián- naptár bevezetésének éve is egyben - melyik naptári napra esett a tavaszi napéjegyenlőség égi jelensége. Hogy ez a kérdés kulcskérdés, azt nem csak Heribert Illig, de elméletének ellenzői is pontosan tudják:

A téma iránt érdeklődő (nevezzük műkedvelőnek) mit tehet ilyenkor? Előveszi a naptártörténettel foglalkozó irodalmat, és a bennük szereplő adatok alapján konstatálja, hogy Illig úgy téved, ahogy illik! Azaz a fenti, kérdéses időpontban, március 25-én, esetleg 24-én volt a napéjegyenlőség, ami a niceai zsinat időpontjáig, azaz Kr.u. 325-ig a Julián- naptár pontatlansága miatt visszacsúszott március 21-re, és ekkor a zsinati atyák rögzítették ezt az „elcsúszott” dátumot, mint új évsarokpontot. Tehát itt van az eltűnt 3 nap.

Hunnivári Zoltán Hungár naptár című könyvének elolvasása után azonban kicsit alaposabban utánanéztem a témának, és világossá vált, hogy jelen tudásunk szerint a fenti mondat egyetlen tétele sem valós! Azaz amakkor nem volt 24/25-én, [2] emekkor nem volt már 21-én, és emitt az atyák nem rögzítettek semmit.

A feltételezett i.e. 45. martius 25-ei tavaszi napéjegyenlőség (MEQ) abból ered, hogy a régi római köztársasági naptárban - mely i.e. 45-ig volt érvényben - ezt a napot tekintették a tavaszi napéjegyenlőség naptári helyének. [3] Viszont ez a dátum nem tud „visszacsúszni” a niceai zsinat idejében lévő állítólagos MEQ időpontig, azaz március 21-ig, csupán 22-ig. (Tudjuk, a Julián- naptár hibája 128 évenként kb. 1 nap [4] .) Ezért jelzik több helyütt 25-e helyett inkább a 24-ei dátumot, mellyel a fenti művelet már elvégezhető (24-3=21). Hunnivári Zoltán számításai, valamint a különböző számítógépes csillagászati programok [5] viszont egyértelműsítik a 2048 évvel ezelőtti MEQ időpontot, ami nem más, mint március 23. Illig „21-jét” már ismerve konstatálhatjuk, hogy több lehetséges befutónk van 1 helyre (21, 23, 24, 25). Felmerülhet bennünk a kérdés: a problémakörre utaló közvetlen források (pl. Caesar rendelete) hiányában kiszámítható-e egyáltalán a napéjegyenlőség az évi időpontja.

II.

Meglepő, de a „hivatalos” szakkönyvekben és irodalomban található adatokból világosan és egyértelműen igazolni tudtam a március 21-ei MEQ dátumot, i.e. 45-ben. Nézzük őket sorjában:

EZEK A SZAKIRODALOM ÉS A SZAKTUDÓSOK, TEHÁT AZ AKADÉMIAI TUDOMÁNY ÁLTALÁNOSAN ELFOGADOTT TÉZISEI.

A tekintélyes mennyiségű idézet olvasása közben ne lepődjünk meg azon az ellentmondáson, hogy a szükségesnek ítélt beiktatást egyik szerző 80, míg a másik 90 naposnak adja meg.

A szakirodalom szerint a régi - a Julián- naptárt megelőző - római köztársasági naptár 4 éves periódusa így nézett ki: 355 – 377 – 355 - 378 nap. (Látjuk, hogy 22 illetve 23 napos szökőhónapokkal (Intercalaris, Mercedonius) lett kiegészítve minden második év.) E 4 éves ciklusok adták ki az átlag év hosszát: 366 ¼ nap (1465/4=366 ¼). Ez, mint látjuk, több mint 1 nappal hosszabb volt, mint a mi évünk. Ezt az évek alatt felgyülemlő évi 1 napos pontatlanságot úgy korrigálták, hogy 23 évenként kihagytak egy intercalaris hónapot („24 éves forduló”). [22] EZ TÉNY.

I.e. 46-ban, az ún. „zűrzavar utolsó évében” 80 nap volt az eltérés a tavaszkezdet és annak naptári helye, március 25. között. A „+10 nap” hozzáadására (80+10=90 nap) a 355 napos év 365 naposra való kiegészítése céljából volt szükség, azaz, hogy a zűrzavaros év utáni évben a kívánt és tényleges naptári helyére kerüljön a MEQ, és ne mindjárt 10 napos csúszással kezdődjön el a reformév (i.e. 45.). Tehát az i.e. 46-os év kezdetén 80 nap volt a csúszás, amihez +10 beiktatandó napot hozzátettek (mivel az évhossz 355 napos volt 365 helyett).

Így már világos az összefüggés, hogy miért 90 (=80+10) napos betoldás volt szükséges. EZ TÉNY.

Tehát a 90 (=23+67) napos betoldás után ezen év (i.e. 46.) napjai 445 (=23+67+355) napot tettek ki, a tavaszi napéjegyenlőséget március 25-re kívánták helyezni, valamint ehhez a dátumhoz viszonyítva volt 80 napos a naptár eltérése.

EZEK A SZAKIRODALOM ÁLTAL ÁLLÍTOTT TÉNYEK.

III.

Vajon a fenti adatokból rekonstruálható-e, hogy i.e. 46-ban, az a.u.c. 708. évében melyik napra esett a tavaszi napéjegyenlőség? IGEN, mivel minden információnk megvan ahhoz, hogy napra pontosan meghatározzuk a Szoszigenészék által „bemért” MEQ dátumot.

Az i.e. 46. év hónapszerkezete a következőképpen alakult: [25]

Az, hogy ez az év éppen szökőév volt, nem jelent problémát, hiszen a 23 napot egyszerűen beépítették a 90 napos „pótlásba”, amint látjuk a fentiekből. EZ TÉNY.

Martius 25-hez 80 napot kellene hozzáadnunk, hogy megtaláljuk a csillagászati napéjegyenlőség napját ebben az évben. Mivel azonban mercedonius (szökő)hónapban ebből már 23 napot „behoztunk”, a 80-as érték lecsökken 57 napra. Ezek alapján a keresett nap, a MEQ ez évi időpontja: maius (május) 22.:

A 2 póthónap beiktatása után az új Julián-év, az i.e. 45-ös, elvileg már rendben indult. EZ TÉNY. Azaz a tavaszi napéjegyenlőség a helyére került. Na de hova? Martius 25-re, vagy 24-re vagy martius 21-re? A válasz: mindkettőre! Hogyan lehetséges ez?

Ha hozzáadunk az i.e. 46-ban megállapított maius 22-éhez 1 tropikus évet, azaz 365 napot (az 5 óra 48 percet nem tudjuk mihez adni, hiszen órára pontosan nem tudunk számolni adatok/források hiányában!), akkor ez az új Julián- naptárban, i.e. 45-ben martius (március) 21-re fog esni:

Ha eme újév a régi római köztársasági naptár hónapszerkezetével menne tovább, akkor ez martius (március) 25–ére esne:

A magyarázat a két naptár hónapszerkezetében rejlik:

Tehát a tárgyévben a naptár(ak) 82. napja(i) a tavaszi napéjegyenlőség naptári helye(i).

A mi szempontunkból természetesen a Julián adat és naptár a fontos!

Lehetséges, hogy Caesarék úgy kívánták a naptárat rendezni, hogy a (csillagászati) évkezdetre következő 82. napon kerüljön sor a (csillagászati) tavasz kezdetére? Természetesen lehetséges ez is. EZ EGY, A FENTIEKBŐL LEVONHATÓ FELTÉTELEZÉS, NEM TÉNY.

IV.

Még egy apró, de fontos momentum. Vajon Szoszigenészék miért szökőévvel indították új naptárukat? Az egyik magyarázat az lehet, hogy a beiktatott 90 nap ellenére még nem a kívánt helyére került a MEQ. Azért kellett szökőévvel kezdeni, hogy ne martius 22-re essen a tavaszkezdet az új naptárban. Ez a szökőnap jelezheti - esetleges - ragaszkodásukat a március 21-ei dátumhoz! Hogy miért, az talán arra vezethető vissza, hogy Szoszigenész - aki az új naptár atyja volt Caesar mellett - Alexandriából származott, ahol e korban egyes elképzelések szerint március 21. (természetesen az egyiptomi naptárból átszámítva!) volt érvényben, mint tavaszkezdet. [27]

Összegzés

Aki azt állítja, hogy i.e. 46-ban (a.u.c. 708.) 90 napot iktattak be a 355 napos naptárba, mivel a tavaszi napéjegyenlőség eseménye 80 napot csúszott ekkor naptári helyéhez, március 25-éhez képest, az azt állítja, hogy Caesar naptárában a tavaszi napéjegyenlőség március 21-én következett be!

 Még egyszer kiemelném, hogy a naptárra vonatkozó fenti számításokat az arról szóló hivatalos adatok alapján végeztem el, nem önálló hipotézisem. A szaktudósok megadták a műveletet, én pedig (csak) elvégeztem magát a számítást. Ebben az esetben Fodor István „szakszerű és objektív” minősítése [28] , úgy érzem, nem rám vonatkozik, bár a hivatalos akadémiai besorolásba (műkedvelő, dilettáns, időmachinátor, történelmi ködevő, lázálmokat kergető…) nyilvánvalóan jómagam is beletartozom, de - képletesen szólva - a 2+2 az akkor is 4 marad.

Megjegyezném, hogy az elmélet ellenzői közül többen lehetségesnek tartják a március 21-ei tavaszkezdetet, már a niceai zsinat állítólagos döntése előtt is. Illig német kritikusa is elismeri:

Magyar részről:

Tehát ha a tanulmányomban előadottak igaznak is bizonyulnak, az természetesen nem jelenti automatikusan a kitalált középkor hipotézis valódiságát. A kérdéskör ennél sokkal összetettebb. Ha esetleg nem is bizonyul tarthatónak a kitalált középkor elmélete, érdemes az általa felvetett témákat újra megvizsgálni, mert ebből a tudomány és mi is profitálhatunk.

Mit is tehetnénk hozzá az idézethez? Következő tanulmányokban az alábbi témákat járnánk körül: az ókori csillagászati mérések pontossága, a Julián-naptárral és az évsarokpontokkal kapcsolatos ókori források, az augustusi naptárreform, és a niceai zsinattal kapcsolatos elméletek.

2004. március 21.

• E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.hu/gasparrobert_caesarinaptarreform.html