Ebben az összefoglalásban az van röviden meg­írva, hogy Üngürüsz népe, vagyis a madzsar nép at­tól az időtől kezdve, amióta felkerekedett a Sztyep­pék Világsávjáról [Dest Iklimi], és elfoglalta mos­tani hazáját, Madzsarisztánt és Erdel országát, mit élt át és min ment keresztül a mai időkig, [továbbá] milyenek voltak a kapcsolatai a Magas Oszmán Bi­rodalommal és a nemcsékkel.

A madzsar nép történelmi könyveiben meg van írva, hogy a madzsar nép a tatár népfajták közül eredő népfajt alkot. Nagyszámú sátorlakó nép volt, mely ősidők óta megállás nélkül állandóan vándo­rolt kelet országaiban a Nagy Sztyepp [Dest-i Ke­bir] néven ismert végtelen széles pusztaságokon.

Íszá [próféta] őfényessége születésének 371. évé­ben, ami [Mohamed] próféta - legyen számára kife­jezve a legtökéletesebb jókívánság - Hidzsrája előtt 587 évvel [!] volt, az említett néptörzs a sztyeppről felkerekedett azzal a céllal, hogy a nyugati orszá­gokba vándorol.

Az Itil folyó és Ten folyó között elterülő tágas pusztaságon, mely Dest-i Kipcsak [Kipcsak Sztyepp] néven ismeretes, felütötte sátrait, és egy évig az említett területen nomadizált. Azután az említett nép, mely tízszer százezer lelket számlált, átkelt a Ten folyón, és behatolt Avrupa országaiba. Sáskahadként minden oldalról rátámadtak Avrupa területeinek lakosságára, és darázs-veszedelmet hoztak a fejükre. Országaikat elpusztították, vagyo­nukat és élelmüket elrabolták és kifosztották. Tá­madásaikkal Avrupa összes országainak népét el­nyomták és nyugtalanították.

Nyolc évig tartott ez az állapot. Széltében-hos­szában portyáztak és zsákmányoltak. Ezenközben szerfölött megtetszett nekik Avrupa éghajlata, vize, levegője, s ezért elhatározták, hogy a Pannonija nevű tartományt, melyet ma Üngürüsznek vagy Madzsarisztánnak hívnak, hazájukul választják. Ebben az országban telepedtek le, és alapítottak ma­guknak hazát.

[Íszá próféta] születése után a 380. évben az or­szág területét a bégek között felosztották, és tör­zseiknek adományozták. Azután városokat és fal­vakat alapítottak, és megkezdték az ország fel­virágoztatását.

Avrupában akkor sok különféle nemzet élt, melyek féltek tőlük, s emiatt teljes biztonságban érez­vén magukat, az ország felvirágoztatásával és épí­tésével voltak elfoglalva.

Az említett ország sokféle nép lakóhelye volt. Az említett madzsar [hon]foglalás következtében nagy részük elhagyta az országot, és a járhatatlan hegységekben keresvén menedéket szétszóró­dott.

Egyedül a szász nevű népnek, mely nagyszámú volt, egy csoportja Erdelben maradt, és különböző feltételek alatt meghódolt. Máig is Erdeiben lak­nak, és az erdeli városok és erős várak legnagyobb­részt ennek a néptörzsnek az építményei. Az orosz és eflák nép egy csoportja szintén meghódolt, és Madzsarisztánban cs Erdeiben telepedett le.

[Íszá próféta] születésének 401. esztendejében egy hős, bölcs és éles eszű, Atila nevű személyt her­szek címmel fővezérüknek választottak, és mind­nyájan magukra vették az engedelmesség pányvá­ját, és meghódoltak neki. Ügyeik intézésének gyep­lőjét megbízható kezébe helyezték.

[Íszá próféta] születésének 416. esztendejében az említett hercegüknek, Atilának királyi címet ado­mányoztak, és így ő lett a madzsar néptörzs első királya. Fenséges, hatalmas, erős és független ki­rály volt.

[Íszá] születése után 441-ben hadjáratot indított a Nemcseországok ellen, és négy éven keresztül tartó támadások során a legnagyobb részüket elfoglalta és elpusztította.

Azután Firancsa vidékei ellen támadt, és Tolun nevű város közelében megütközött a kétszázezer főnyi firenk sereggel. Hatalmas csata fejlődött ki, mely napkeltétől napnyugtáig tartott. A firenkek padisahja és sok kiváló vezére esett el. Atilának nyolcvanezer katonája esett el, és vereséget szenve­dett.

[Atila] ezután visszatért Madzsarisztánba, és új sereget gyűjtve a következő évben Italja országába ment azzal a céllal, hogy elpusztítja Rómát.

De a római pápa [Roma papaszi) és Róma népe mérhetetlen kincseket fizetett neki, és így létrejött a béke, s Róma felszabadult. Ennek ellenére Italja számos városát feldúlta és kirabolta.

Ezenközben Italjának gazdagjai a puszta és elha­gyott szigetekre menekültek, amelyeken ma Vene­dik városa van, és ott felépítették Venedik városát.

444-ben az említett Atila király a Nemcse tarto­mányokat dúlta fel, de közben Szikamberija nevű városban százhuszonnégy éves korában [!], király­ságának negyvennegyedik évében a sors kifárasz­totta és meghalt.

Két fia, Csaba és Aladár között a királyság örök­lése miatt viszály támadt, és a madzsar nép két pártra szakadt. A két királyfi pártja között végül is harcra került a sor. Olyan csata kezdődött, amilyent eddig senki sem látott, és egymást úgy lekaszabol­ták, hogy azt elmondani sem lehet. A madzsar nép többsége elpusztult.

Csaba királyfi seregéből az öldöklés után mintegy tizenötezer madzsar maradt, akik elhagyták Mad­zsarisztánt, és visszatértek ősi hazájukba, a Nagy Sztyeppre [Dest-i Kebir]. Aladár királyfi pedig a csatában elesett, seregének maradványai, az öldök­lés után mintegy háromezer madzsar, Erdel orszá­gának egy részébe húzódott, és letelepedett. Azután a madzsar nevüket is megváltoztatták, és a szekel nevet vették fel. Mindmostanáig az erdeli madzsa­rokat szekeleknek nevezik.

[Íszá próféta] születésének 448. esztendejében az osztrogót nevű nép jött Madzsarisztánba, melyet pusztán és üresen talált. Itt letelepedett és hazát alapított. Madzsarisztán egyes vidékein a tót nevű nép volt letelepedve, mely [még az osztrogótok] előtt a madzsarok kíséretében [szövetségében] jött be a Sztyeppről.

Egy idő múlva a nemcse nép megerősödött, és a Karolus nevű nemcse [!] császár háborút indított ez ellen a nép ellen, hogy a madzsarok miatt bosszút álljon rajtuk. A lakosság nagy része elpusztult, de maradványaik a mai napig Madzsarisztánban laknak, és egy tartomány [nagyságú] területet né­pesítenek be.

Ezenkívül a fent említett szász néptörzs Erdel­ben maradt, és az eflák nép [is] Erdelben és Ma­dzsarisztánban szétszóródva élt. Ezeket erdeli vagy madzsar eflakoknak nevezik. A lengyel határ köze­lében levő területeken pedig az orosz nép maradt fenn. Mostanában mindezek [a népek] alattvalói az országnak.

[Íszá próféta] születésének 526. évében Avusztur­jából a longobardus nevű nép jött be Madzsarisz­tánba, és telepedett le. Egy ideig ott laktak, de [Íszá] születése utáni 568. évben Madzsarisztánt el­hagyták, és Italja országába költöztek. Ez az emlí­tett nép ma is Italfában él.

[Attól az időtől kezdve), amióta a madzsarok [először] elhagyták a Sztyeppet, [Íszá próféta] szü­letésének a 744. évéig háromszázhetven év (!) telt el. Ennyi idő eltelte után az említett évig, vagyis Íszá próféta születésének 744. évéig, amely (Mo­hamed) próféta - akire töméntelen áldás szálljon! ­Hidzsrája után körülbelül a 157., évvel egyezik meg [!], a kétszázezer (főnyi madzsar nép másodszor felkerekedett a Nagy Sztyeppről [Dest-i Kebir), és a régebbi hazájába, Madzsarisztánba költözött, melynek megszállása után ott letelepedett.

Újonnan megkezdték az ország építését, városo­kat, várakat és falvakat kezdtek alapítani. Árpád, Gjula, Kend, Szabolcs, Ürs, Lejl és Bulcs nevű hét kapitányuk [kapudan) volt. Árpádot nevezték ki valamennyiük főkapitányává. Az egész Madzsa­risztánt hét kerületre osztották, és mindegyik kerü­letet egy-egy személy parancsnoksága alá helyez­ték, akinek kapitányi méltóságot adtak.

Több mint száz évig így folyt az életük, amikor is [Íszá próféta] születésének 803. évében főkapi­tányuk, Árpád meghalt. Helyére Zoltán nevű fiát nevezték ki mindnyájuk beleegyezésével.

890-ben azonban ő is meghalt, és helyébe Taksos nevű fiát nevezték ki főkapitánynak. Ilyen módon 154 éven keresztül Madzsarisztán uralkodóit fő­kapitányi méltósággal ruházták fel.

898-ban Taksos is meghalt, helyére Gejza nevű fia lett a főkapitány. Az említett főkapitány tudat­lanságban [pogányságban] lévén, a római pápa biz­tatására és csábítására felvette a keresztény vallást. Elhatározta, hogy a keresztény országokhoz kíván tartozni, és felvette a királyi címet. A királyi méltó­ság [felvételével] ő lett tehát most a madzsar nép első királya. De 999-ben meghalt, és helyére Szent Istvánt nevezték ki madzsar királynak. Ő is felvette a kereszténységet. A római pápa ajándékul és meg­tisztelésül egy drágakövekkel díszített koronát [tadzs] küldött neki.

A madzsar nép a régi tudatlanságban [pogány­ságban] élt, s mivel Allahról semmi tudomásuk sem volt, semmiféle valláshoz nem voltak kötődve, en­nek a két gonosz [bed yanaz] királynak az idejében mindnyájan felvették a kereszténységet.

[Íszá próféta] születésének 1039. évében ő is el­hunyt, és mivel nem volt fia, „a hitetlen nemzetek egysége" elvének értelmiben a keresztény népek felé mutattak [a madzsarok] hajlandóságot és barát­ságot. Ezzel az indokolással a nemcse fajtához tar­tozó Peter Alamani nevű Nemcse-[ország] belit vá­lasztás útján nevezték ki királynak. Ez volt a har­madik madzsar király.

1042-ben ő is meghalt. 1042-ben Aba nevű ma­dzsart választottak meg királynak. Az ő idejében a madzsarok a kereszténységtől [naszránílik] elfordul­va visszatértek régi tudatlanságukba (dzsehálet], de 1043-ban ismét visszatértek a keresztény valláshoz.

1059-ben egy Bejla nevű madzsart választottak meg királynak. Az ő idejében az egész madzsar nép elhagyta a kereszténységet, de Bejla király a lázadó­kat leverte és megsemmisítette. [Most már] har­madszor tértek vissza a kereszténységhez, és meg­nyugodtak. Attól az időtől kezdve a mostani időkig a hitetlenség zsarnoksága és a kereszténység nyo­morúsága alatt állnak.

Ebben az állapotban lévén királyaik nem marad­tak tétlenségben, városok, várak és erődök építésével és az ország felvirágoztatásával foglalkoztak. Számos várost, várat alapítottak és építettek fel, s az országot virágzóvá és műveltté tették.

[Íszá próféta] születésének 1062. évében egy Sza­lamon nevű magyart választottak és tették meg ki­rályukká. Ő volt a hetedik madzsar király.

1071-ben a Szent László nevű madzsart válasz­tották meg királlyá, aki Várad várát alapította és épí­tette fel.

1096-ban a Kálmán nevű madzsart választották meg királynak, aki a madzsarok tizedik királya volt. 1115-ben II. Istvánt választották meg királlyá, 1132-ben pedig a II. Bejfa nevű madzsart tették meg királyukká.

1142-ben III. Gejza lett a király. Ez a király azzal a céllal, hogy biztosítsa alattvalói számára a nyu­galmat és békét, s hogy az országot virágzóvá és gazdaggá tegye, alattvalói közül a szász népnek is en­gedményeket tett. ÁItalános engedélyt adott arra, hogy fallal körülvett városokat, várakat és erődö­ket építsenek. Ebből kifolyólag a szász nép 1146. évben belekezdett Medgjes városának építésébe, melyet körös-körül hatalmas fallal körülvett vá­rossá építettek ki.

1160-ban a szász nép Erdeiben, Szebin nevű vá­ros építésébe fogott.

1162-ben III. Istvánt választották meg királlyá. 1173-ban pedig III. Bejla lett a magyar király.

1178-ban Erdelben a madzsarok Kolozsvár nevű, falakkal körülvett város építésébe kezdtek.

1193-ban az Imre nevű madzsart választották meg királlyá. 1098-ban [!] Erdelben a szász nép a Segesvár nevű, fallal körülvett város építésébe kez­dett. 1200-ban ismét Erdelben a szász nép a Szász­város nevű város építésébe fogott, 1200-ban ismét az erdeli szász nép a híres Barasó nevű, fallal körül­vett város építésébe kezdett.

1206-ban Erdelben a szász nép a Pistericsa nevű, fallal körülvett város építésébe kezdett.

1211-ben II. Lászlót nevezték ki madzsar király­nak. Az említett évben László helyébe II. Andrást nevezték ki madzsar királynak.

1235-ben IV. Bejla lett a madzsar király. 1239­ben Erdelben a madzsar nép az Enid nevű város építésébe kezdett. A város közepén két kisebb vá­rat is építettek.

[Íszá próféta] születésének 1242. évében a tatár nép megszámlálhatatlan seregei Erdel és Madzsa­risztár sok vidékét elpusztították, minden vagyo­nukat kirabolták és elzsákmányolták. Két évig tar­tott ez az állapot, aztán fáraói zsákmánnyal eltá­voztak.

1245-ben a madzsarisztániak Lőcse nevű város és vár építésébe kezdtek.

1270-ben IV. Istvánt választották meg madzsar királynak. Ő volt a madzsar népnek a huszadik ki­rálya.

1273-ban III. Lászlót választották meg madzsar királynak. 1290-ben [!] Madzsarisztánban Kasa nevű vár és város építését kezdték meg,

1291-ben III. Andrást választották meg ma­dzsar királynak. 1300-ban Erdelben Fogaras nevű város építése kezdődött meg. A város közepén egy kisebb várat is építettek. A madzsarok és az er­deli eflakok népe ezt közösen építették.

1302-ben a cseh származású II. Vencseslavust választották meg Madzsarisztán királyának. 1305­ben pedig a nemese származású Otót választották meg madzsar királynak.

1390-ben egy italjai olosz (olasz) származású sze­mélyt, II. Károlyt nevezték ki madzsar királynak. 1324-ben Madzsarisztánban Bardfal nevű város építését kezdték el.

1342-ben egy Lajos nevű madzsart [!] választottak meg madzsar királynak. Az említett király bölcs, hős és bátor ember volt. A régi királyok ide­jében lázadozó szász népet megfegyelmezte, és en­gedelmességre kényszerítette. Az Eflak és Bugdan országokat, valamint a szirb nép területeit hatalma alá hajtotta, és valamennyit engedelmességre és pa­rancsainak betartására kötelezte.

1380-bar egy Sejárius nevű pap feltalálta a pusz­tító puskák és ágyúk készítését - AIIah átka szálljon rája!

1383-bar Lajos király meghalt, és helyére Marija nevű lányát nevezték ki madzsar királynak. Ez volt az első nő, aki Madzsarisztán királya lett. 1386-ban Marija férjét, Sikmondot, aki nemcse származású pa­rancsnok volt, nevezték ki Marija helyére királynak.

Az említett király az Oszmán dinasztia ellen akart hadjáratot indítani. [A hadjárat] költségeire a lengyel királytól nyolcvankilencezer fekete gurus kölcsönt vett fel, és elzálogosította neki a madzsa­risztári Szeges tartományban levű három nagy vá­rost, melyeket átengedett a lengyel király fennha­tósága alá.

1393-ban ezzel az alávaló sereggel hadjáratra in­dult, és Nigeboli környékén megütközött Bajezid szultánnal. Serege azonban vereséget szenvedett, ő maga pedig elmenekült.

1394-ben Eperjes nevű madzsarisztáni várost falakkal övezték körül.

1401-ben Erdel vajdája, István vajda az említett Sigmond királyt elfogta, és börtönbe vetette. Vala­hogy sikerült kiszabadulnia, ismét madzsar király lett. István vajdát csellel sikerült kézre kerítenie, aztán megölette.

1420-bar az Erdelben lakó madzsarok és szászok nagy tömegben elhagyták hazájukat, Bugdanba köl­töztek át, és ott telepedtek le.

1421-ben az Oszmán dinasztia nyolcadik padi­sahja, II. Murad szultán Erdel ellen hadjáratot in­dított. A Barasó nevű fallal körülvett várost és kör­nyékét kirabolta, Barasó városának előkelőit elfo­gatta, és bilincsbe verve elhajtotta. A várban ma­radottak azonban megmenekültek.

1432-ben Murad szultán seregével ismét betört Erdelbe, Barasó vidékét és a széles környéket az oszmán sereg végigportyázta és kirabolta.

1437-ben Erdel alattvalói felkeltek, és fejedel­mük ellen fellázadtak.

1438-ban egy nemcse származású, Albert nevű [személyt] választottak meg madzsar királynak. Az említett király Murad szultánt és seregét Mad­zsarisztánból kiűzte. Azután Venedik ellen indított háborút, és Dalmacaija tartományát a venedikiek­től elfoglalta.

1440-ben a lengyel származású IV. Lászlót vá­lasztották meg madzsar királynak. Ő volt a har­mincadik madzsar király.

Az említett évben Hunjadi János nevű madzsart nevezték ki erdeli vajdává. 1441-ben az említett vajda Erdelben, Szent Imre nevű helyen csatát ví­vott Medzsdi béggel, és Medzsdi béget leverte. Az ő szavai szerint a csatában húszezer iszlám ka­tona esett el, a madzsarokból csak háromezer.

1443-ban az említett vajda Belgirád közelében ütközött meg az iszlám sereggel, és győzött. Ebben a csatában az ó szavai szerint az iszlám seregből harmincezer ember esett el.

Az említett évben Kolozsvár városában született Matijás királyfi, aki [a madzsarok] híres királya lett.

1444-ben IV. László nevű madzsar király az Osz­mán dinasztia ellen hadat indított. Várna mellett hatalmas csatára került a sor, melyben a madzsar sereg veszteséget szenvedett. Maga László király is elesett.

1445-ben a nemcse származású V. Lászlót ötéves korában választották meg madzsar királynak. Az említett évben a fent nevezett Hunjadi Jánost ne­vezték ki Madzsarisztán kormányzójának, vagyis az [állam] ügyek irányítójának és a kiskorú király helyettesének választották meg.

1452-ben az alamanországi Mogutcsija nevű vá­rosban feltalálták a könyvnyomtatás művészetét. 1453-ban az említett kormányzó [gubernator] a nemcséktől visszakérte a madzsar koronát. Mivel a nemcsék vonakodtak visszaadni, sereggel indult el­lenük, Becs környékét feldúlta, kifosztotta és el­pusztította. A „korona" nevezetű említett [ki­rályi] korona bizonyos ürüggyel egy idő óta Fride­rikus nevezetű nemcse császár birtokában volt. Vé­gül is akarva, nem akarva az említett császár [a ko­ronát] visszaadta. Az említett évben Lászlót cseh királynak is meg­választották, és megkoronázták. 1554-ben Bu­dunba érkezett, és trónjára lépett.

1455-ben megkezdték Erdelben a Torda nevű vá­ros építését.

1456-ban az Oszmán dinasztia padisahja, Meh­med kán Belgirád várát vette ostrom alá. A várat az említett Hunjadi az [egész] ország hozzájárulásával megvédte, és nem engedte át az oszmánoknak.

Az említett évben Hunjadi Zemlinben meghalt. Az említett fiait, Hunjadi Lászlót és Hunjadi Matjást azzal a váddal, hogy Csicslija grófját meg­gyilkolták, elfogták, és a nemcse intrikája alapján Budunban börtönbe vetették. Három nap múlva Lászlót meggyilkolták, Matjást pedig bilincsekbe verve Becsbe küldték.

1457-ben Szilágji Mihált, egy madzsar előkelő [személyiséget] választották meg Erdel és Madzsa­risztán kormányzójává, vagyis az államügyek inté­zésével bízták meg.

1458-ban Hunjadi Matjásért a madzsarok vérdíj címén Podebrádi nevű cseh királynak ötvenezer aranyat fizettek, és kiváltották. Peste nevű helyen egyhangúlag Madzsarisztán királyává választották, és 1159-ben [!] a királyi trónra ültették, s a kor­mányzás gyeplőjét ügyes kezébe helyezték. 1465­-ben az említett Hunjadi Matjást a madzsar koroná­val megkoronázták. Az említett korona huszon­négy éven keresztül Friderikusnak, a nemcse csá­szárnak a birtokában volt.

1479-ben Erdel vajdája, Bátori István és egy erdeli főúr, Kinizsi Pál Erdelben a Nán nevű pusz­tán nagy csatát vívtak az oszmán sereggel. Az osz­mán sereget leverték, és saját elbeszélésük szerint az oszmán népből harmincezer, a madzsar seregből nyolcezer ember pusztult el.

1475-ben az említett Matjás király bosszúhadjá­ratot indított a nemcsék ellen, és Becs várát ostrom alá vette, kiéheztette és elfoglalta. 1480-ban Matjás király bécsi tartózkodása idején meghalt. Halála napján a Budunban tartott oroszlánok is [érdekes] véletlen folytán elpusztultak.

Az említett évben a lengyel származású Lászlót választották meg madzsar királynak.

[Íszá próféta] születésének 1492. évében Kolum­bus nevű spanyol kapitány felfedezte az Újvilágot.

1515-ben VI. Lászlónak a fiát, II. Lajost válasz­tották meg magyar királynak.

1525-ben Szultán Szülejurán kán, az Oszmán di­nasztia padisahja seregével Belgirádhoz érkezett, melyet ostrom alá vett és elfoglalt. 1526-ban Mo­hács mezején II. Lajos király Szultán Szülejurán kánnal csatát vívott, melyben az oszmán sereg győzött, és a madzsar sereg elpusztult. Lajos király is meghalt.

Az említett évben Erdel vajdáját, Zapoljaji Já­nost, az elhunyt Matjás [!] helyére madzsar ki­rállyá választották. 1528-ban a nemcse I. Ferdi­nandust párthívei [erőszakosan] madzsar királlyá választottak. Közte és János király között a király­ságért meginduló viszályban János királyt elűzte Budunból. János azonban intézkedett, és Ferdinan­dus kezéből Budunt felszabadította.

1530-ban a keresztény népek között vallásviszály keletkezett. Az ogustina nevű vallás még V. Karo­lus nemcse császár előtt keletkezett, és nem lehetett megszüntetni. Ezért megegyeztek abban, hogy enge­délyt adnak mindenki számára [annak a felvételére].

1540-ben János király meghalt, és helyére a kis­korú János nevű fiát választották meg magyar ki­rálynak.

1541-ben Szülejurán szultán elfoglalta Budun vá­rát. Az ifjú János madzsar királyt és anyját, Eliszabelát Erdelbe küldte, és Erdel fejedelmévé nevezte ki.

1543-ban az oszmán sereg Madzsarisztánban Alap, Siklós, Üsztörgon, Isztoni Belgirád és Tisza nevű várakat és palankákat foglalta el.

1552-ben az oszmán hadsereg Timisvár várát foglalta el.

1565-ben a nemcse származású Makszimilijá­nust választották meg madzsar királynak.

1567-ben Szülejurán szultán kán elfoglalta a madzsarisztáni Sziged várát. 1570-ben Madzsa­risztánban megkezdték a Kalló nevű vár építését. Az említett évben János erdeli vajda meghalt, és helyére egy erdeli főurat, Bátori István vajdát ne­vezték ki. 1571-ben az említett Bátori Istvánt len­gyel királlyá választották, és helyére Bátori Kristó­fot nevezték ki Erdel vajdájává.

1572-ben a nemcse II. Rudolfust választották meg Madzsarisztán királyává.

1581-ben Erdel vajdája, Bátori Kristóf meghalt, és helyére fiát, Bátori Zsigmondot nevezték ki Er­del vajdájává. A Magas Porta választását jóvá­hagyta, és oltalma alá vette át.

1582-ben bevezették az új naptárt, melynek a firenk nemzetek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A régi naptárt tíz nappal előre igazították.

1585-ben Gécsi Jánost nevezték ki Erdel kor­mányzójává.

1586-ban meghalt a lengyel király, Bátori.

159o-ben Erdelben és Madzsarisztánban nagy földrengés volt. Sok ház és épület pusztult el.

1594-ben Madzsarisztán főurai, Nádasdi és Ze­ríni, a madzsarisztáni iszlám határvidéken néhány palankát elfoglaltak.

1595-ben Bátori Zsigmond fellázadt az oszmá­nok ellen, és elfoglalta Lipova és Janova várait. Eflakban Szinán pasa ellen indított hadjáratot, és Szinán pasát leverte.

Az említett évben a nemese Mansfeld nevű gróf bevette Esztergont.

1596-ban Nádasdi Ferenc nevű gróf Madzsa­risztánban az iszlám határterülethez tartozó Tata nevű várat foglalta el.

Az említett évben Makszimilijanus nevű nemese herceg Nádasdi megbízásából elfoglalta Vács és Hatvan várait.

Az említett évben III. Mehemmed szultán száz­ötvenezer fónyi seregével Egre várát vette ostrom alá, és húsznapi ostrom után elfoglalta. Ugyancsak az említett évben az említett avuszturjai herceg, Makszimilijanus, és ez említett Bátori Zsigmond Keresztes mezején Ahmed szultán kánnal ütköztek meg, de mindketten vereséget szenvedtek, és Ah­med szultán kán került ki [a csatából] győztesen.

1508-ban [!] a madzsar katonaság Gjőri várát egy furcsa ürüggyel az oszmánok birtokából kisza­kítatta, és ezáltal megmenekült.

1599-ben Bátori Zsigmondot leh királlyá válasz­tották, és Erdel vajdaságára Bátori Andrást nevezték ki.

Az említett évben Bugdan vajdája, Mihál vajda az erdeli vajdát, Bátori Andrást és a mellette levő Kardinál nevű papot elfogatta, megölette, és elfog­lalta Erdelt.

16oo-ban az oszmán sereg elfoglalta Kanizsa vá­rát.

Az említett évben Básta nevű nemcse a nemcse sereggel Erdelbe jött, és Mihál vajdát Erdelből ki­űzte. 1601-ben az erdeli befolyásos urak Bátori Zsigmondot, aki lengyel király volt s még azelőtt Lehországba ment, titokban Lehországból Bug­danba, Bugdanból ismét titokban Erdelbe hívták meg, valami ürüggyel Kolozsvár városába juttat­ták, s Bástának menekülnie kellett. Azután Ga­raszló nevű helyen az említett Bátori Zsigmond és Básta között harcra került a sor, melyből Básta ke­rült ki győztesen.

Bátori Zsigmond a Magas Portához menekült, és [katonai segítséget] kért. Nagyszámú oszmán és ta­tár sereggel tél idején Bugdanból behatolt Erdelbe, de Básta visszamenekült Madzsarisztánba. Bátori Zsigmond Básta párthíveit az oszmán és tatár sereggel rabszolgaságba hurcoltatta, vagyonukat és élelmüket zsákmányul ejtette.

1602-ben [Básta] Mihál vajdát megölette. Bátori Zsigmond pedig elhagyta Madzsarisztánt, a cseh­országi Paraga városába ment, melyet lakóhelyéül választott.

Az említett évben azonban Básta visszatért Er­delbe, és el akarta foglalni, de az erdeli sereg szem­beszállt vele. [A csatából] Básta került ki győztesen. Az erdeli sereg fővezére a művelt Székel Mózes volt, aki a vereség után a Magas Államhoz [Portá­hoz] menekült.

Azután Básta az erdeli Pisztericsa várát vette ostrom alá, és elfoglalta.

1605-ben Székel Mózes visszatért, és tatár sereg­gel behatolt Erdelbe. Két vár, Szabin és Segesvár bevétele után egész Erdelt elfoglalta, s az erdeli elő­kelőségeket és sereget a saját hatalmába vette. Vé­gül Barasó közelében egy csatában az említett Szé­kel Mózes elesett.

1604-ben a nemcse Básta mint győztes abban bi­zakodott, hogy csaknem egész Erdelt és a madzsa­rokat hatalmában tartja, de az említett évben a madzsar előkelőségek egyike, Pocskaji István nevű madzsar a nemcsék ellen fordult, a nemcse sereget több ízben leverte, és egész Erdelt, valamint Ma­dzsarisztán számos városát és várát a nemcséktől felszabadította, és saját hatalmába vette.

A dologban az a különös, hogy a nemcse katona­ság ezenközben Erdelt hatalmába kerítette, ellepte a városokat és falvakat, hogy ott töltse a telet és nyarat. Ezáltal a lakosságnak szerfölött nagy szen­vedést és nyomorúságot okoztak. Az erdelieket az éhínség és a nemcsék kínzása kétségbeejtő hely­zetbe hozta.

Pocskajinak intézkedései következtében a városi és falusi lakosság összefogott, és az Igazságos [is­teni] fenségtől böjtöléssel és imával az éhínség megszüntetését kérték. Megállapodtak egy napban, melynek éjjelén a Szentlélek kegyelméért [imád­kozva] mindegyikük megöli az elszállásolt nemcsét. Szájról szájra járt [ennek a hőstettnek a híre], hogy ily módon egyetlen éjjel az egész tartományban hatvanezer nemcsét gyilkoltak le.

1605-ben az említett Pocskaji Istvánt egyhangú­lag Erdel hercegének, vagyis bégjének választották. Ez ideig az erdeli fejedelmek [hákim] kormányzó [gubernator], vagyis vajda [vojvoda] címmel ural­kodtak.

Az említett évben Pocskaji Madzsarisztánban a Szakmár nevű várat vette ostrom alá. A várban levő nemcse katonaság szabad elvonulás feltétele alatt a várat Pocskajinak átadta. De amint a nemcse katonaság elhagyta a várat, az erdeli sereg rájuk tá­madt, és mindnyájukat lekaszabolta.

Ismét az említett évben az említett Pocskajit Szász-Medgjes nevű városban közös megegyezés­sel [a szászokkal] megerősítették erdeli uralkodó­nak. Azután Madzsarisztánba a Raskó nevű mező­ségen [táborozó] Oszmán dinasztia seregéhez ment. A nagyvezír fejedelmi palástba öltöztette, és erdeli fejedelmi minőségében, úgy, mint azelőtt [a többi fejedelmet], megerősítette.

Az említett évben Rákócsi Zsigmondot nevezték ki Erdel kormányzójává.

Az említett Pocskaji István a nemese császárral, Rudolfus császárral kibékült, és az ő közvetítésével az Oszmán dinasztia padisahja és az említett Ru­dolfus nemcse császár között húszévi időszakra megkötötték a békét. Nem sokkal ezután az emlí­tett Pocskaji, Kasa városában tragikus (körülmények között] meghalt.

1607-ben Erdel kormányzóját, az említett Rá­kócsi Zsigmondot hercegi címmel Erdel fejedelmé­nek választották, de mivel az emlftett [Rákócsi Zsigmond] Madzsarisztánba távozott, helyére Bá­torít nevezték ki erdeli fejedelemmé.

1611-ben az említett Bátori Rákócsinak Szebin várában letéteményezett fáraói vagyonát jogtalanul elzsákmányolta.

16I2-ben a nemcse császár, Rudolfus a sors vég­zete következtében Paraga városéban elhalálozott. Az említett évben a nemcse származású Matjást vá­lasztották meg Madzsarisztán királyává.

1613-ban Bátori Gábort Várat városában lesből puskagolyóval megölték. Helyére Betlen Gábort vá­lasztották meg Erdel fejedelmének.

1614-ben az ország két előkelő személyét, Szilőzi Jánost és Ladáni Gergelt azzal a váddal, hogy Bá­torít ők gyilkolták meg, elfogták, és a harangto­ronyból letaszítva az elmúlás földjébe vetették.

1618-ban a nemcse II. Ferdinandust választot­ták meg madzsar királynak. Ő volt a negyvenedik madzsar király.

Az említett évben Betlen Gábor erős hadsereg­gel elindult Erdelből, és bevonult a madzsarisztáni Kasa várába. Összehívta Madzsarisztán előkelőit és nagyjait tanácskozásra, majd Pozsonba indult, és részt vett az országos tanácskozáson [országgyű­lésen].

1620-ban az oszmán sereg ostrom alá vette a madzsarisztáni Vács nevű várat, és elfoglalta.

1621-ben Betlen Gábor a „korona" nevű ma­dzsar királyi koronát Zolijom várából Kasára, majd onnan az Ecsed nevű várba vitette. Az említett év­ben Betlen Gábor elindult Kasáról és a Bisztricsa Bána nevű városba ment, ahol egyhangú választás­sal Madzsarisztán királyává választották.

Rákócsi Zsigmond a Szerencs nevű városban meghalt.

1622-ben II. Ferdinandus feleségének, Elionó­rának a magyar királynői címet adományozták, és Pozsonyban megkoronázták.

[Íszá próféta] születésének 16Z4. évében II. Fer­dinandus és Betlen Gábor békét kötöttek. 1626-ban Betlen Gábor feleségül vette Porok hercegének a lányát, Katerinát, és nagy pompával Madzsarisz­tánba hozatta.

Az említett évben a nemese származású III. Fer­dinindust választották meg Madzsarisztán királyává. 1629-ben Betlen Gábor meghalt, és az erdeli Belgirádban temették el, és I. Rákócsi Györgyöt hívták meg az erdeli fejedelemségre.

Az említett évben a nemcsék és iszvecsek között ellenségeskedés és háború keletkezett, és erős isz­vecs sereg hatolt be a nemcse vidékekre.

1631-ben egy Eszterházi nevű madzsar palatí­nus erős sereggel Felső-Madzsarisztánba [Madzsa­risztán-i bálá] jött, és tanácskozásra hívta meg oda az erdeli fejedelmet. Tárgyalásuk eredménytelen­nek bizonyult, és Rakoman mezején csatára került a sor, melyben az erdeli sereg győzött, és a palatí­nus seregét leverte.

Ismét 1631-ben Madzsarisztán népe és alattvalói Kasa környékén fellázadtak, néhány ezren összejöt­tek, és az ország előkelőinek vagyonát kifosztották és kirabolták. Nagy fáradsággal a lázadás tüzét le­csendesítették, sok lázadónak levágták a fülét és or­rát, s fővezérüket, egy Császár Péter nevű rablót kivégezték.

1636-ban a Szalonta nevű helyen a madzsar se­reg leverte az oszmánok seregét.

1637-ben a római és nemcse császár, II. Ferdi­nandus a sors végzete következtében meghalt. Gyarmat és Ónod madzsarisztáni városokat és kör­nyéküket az oszmán hadsereg feldúlta és felper­zselte. Debrecsin nevű nagy városnak számos ne­gyedét a tűzvész elpusztította.

1641-ben a madzsarisztáni Nitra neve tartományt az oszmán katonaság kirabolta és kifosztotta. A la­kosság nagy részét foglyul ejtette és rabszolgaságba hurcolta.

1642-ben II. Rákócsi Györgyöt [még] atyja éle­tében az erdeli előkelők és nép atyja trónörökösévé választotta.

1642-ben az említett I. Rákócsi György erős se­reggel behatolt Madzsarisztánba. 1646-ban a római császár és Rákócsi békét kötöttek, melynek értelmé­ben Rákócsinak visszaadták azt a néhány kerületet [vármegyét], melyet a nemcsék tartottak megszállva.

1647-ben visszaadták a madzsaroknak azt a ki­lencven templomot, melyet [ezelőtt] a kálvin és lu­terán vallású madzsaroktól elvettek, akiknek a val­lása ellenkezett a nemcsék vallásával.

Az említett évben a nemcse IV. Ferdinandust vá­lasztották meg Madzsarisztán királyává.

1648-ban I. Rákócsi György ötvenéves korában, királyságának tizennyolcadik évében meghalt.

1651-ben Rákócsi Zsigmond a cseh királynak, V. Friderikusnak a lányát, Henrijetát vette feleségül, de még ugyanabban az évben mindketten meghal­tak.

1652-ben az oszmán katonaság a madzsarisztáni Nitra tartományába hatolt, s a lakosságot rabszíjra fűzte, de Érsek Újvár parancsnoka, Forgács Ádám nevű generális ezerháromszáz főnyi madzsar [kato­nájával] eléjük vágott, és Vezek nevű helyen hatal­mas csata keletkezett, melyben nyolcszáz oszmán és kétszáz madzsar esett el, s a százötven főnyi ra­bot kiszabadították. Ebben a csatában Eszterházi László, Ferenc, Tamás és Gáspár nevű négy kiváló gróf is elesett.

1653-ban Bugdan vajdája, Lupul rendkívül ál­nok és cselszövő [ember] volt. Emiatt Rákócsi kato­nái elhatározták, hogy elfogják. Az említett vajda azonban erről tudomást szerzett, otthagyta szék­helyét, és elmenekült.

1655-ben Kolozsvár városában ezernyolcszáz ház, templomok, tornyok és harangok a tűzvész martalékává váltak, s mindvalamennyi porrá égett.

Az említett évben az avuszturjai herceget, Lio­poldus Ignacsius nevű nemcsét választották meg Madzsarisztán királyává. 1657-ben III. Ferdinan­dus nevű nemcse császár meghalt.

Az említett évben II. Rákócsi György erős sereg­gel Lehország ellen hadat indított, de veszteséget szenvedett és visszatért.

1658-ban a madzsarisztáni Boros Janova nevű várat az oszmán sereg ostrom alá vette. A várőrség kegyelemre feladta a várat, s az [oszmánok) elfog­lalták.

1660-ban az említett II. Rákócsi Gjalu és Fenes nevű térségen megtámadta az oszmán sereget, de vereséget szenvedett. Ő maga sebesülten elmene­kült, de Váradban meghalt.

1661-ben a Szakmár nevű virágzó várost a madzsar lakosság harc nélkül átadta a nemcsék­nek.

Az említett évben a tatár katonaság Erdelben és Madzsarisztánban nagyszámú lakosságot hurcolt el rabságba, s töméntelen zsákmányt és vagyont hará­csolt össze.

Az említett évben Ali Pasa nagyvezír táborában Apafi Mihál erdeli [főurat) nevezték ki Erdel feje­delmévé. Kis Kaszel nevű helyen összegyűltek az ország előkelőségei, és valamennyien alattvalóivá váltak.

1662-ben Kemín János, Erdelben, Segesvár nevű város mellett megütközött Kücsük Pasa nevű osz­mán fővezérrel. Kemín János nemcsékből és mad­zsarokból álló serege azonban vereséget szenvedett, és ő maga is elesett.

1663-bon Kirim kánja a tatár sereggel, Eflak és Bugdan vajdáival Erdelből Budun ellen támadt, és töméntelen kárt okozott az ország lakosságának.

Az említett évben az oszmán sereg érsek Újvár várat foglalta el. 1664-ben megtámadta a kolozsvári nemcse várőrséget, és lemészárolta. [A várost az­tán] az erdeli fejedelem alattvalójává tette.

Az említett évben a nemese császár fővezére, Monte Kukoli a Gothard nevű helyen az oszmán hadsereget leverte. A csatában tizenkétezer osz­mánt kaszaboltak le, és azonnal megkötötték a bé­két húszévi időtartamra.

1665-ben megkezdték Liopold várának építését.

1666-ban a nemcse császár, Liopoldus Iszpanja királyának Szabijja nevű lányát feleségül vette, és nagy lakodalmat csaptak.

1669-ben az oszmánok serege elfoglalta Kandi­ját. Közben azonban a nemcse császár Isporik nevű fővezérét erős hadsereggel Madzsarisztánba küldte. Madzsarisztán nagy városaiba és erős váraiba jogta­lanul és erőszakosan nemcse helyőrségeket helye­zett.

1671-ben Pozsonban [ország]gyűlést hívtak össze. A zavargások és lázongások megszüntetése cél­jából sok madzsarisztáni előkelőséget elfogattak és bebörtönöztek. Gróf Nádasdi Ferencset bilincsekbe verve vitték Bécsbe, és ott megölték. Az előkelő madzsar főurak közül Zeríni Pétert és Frangepát Bécs Újvárjában, Tattenbakot Grács városában, Bónis Ferencet Pozsonban végezték ki.

1672-ben, 1673-ban és 1674-ben az Alsó- (Mad­zsarisztán-i Zír] és Felső-Madzsarisztánban [Mad­zsarisztán-i Bálá] a kálvin és luterán vallású lakos­ságot elnyomták, közülük sok személyt meggyil­koltak, és nagyon sok templomukat elkoboztak.

1673-ban meghalt a nemcse császárné.

A madzsarisztáni Eperjes, Pártfa és Nagy Szebin nevű városokból és várakból az összes ágyút, mo­zsarat és harci felszerelést és eszközt a Kasa nevű várba szállították. Eperjes erődítéseit egészen a vár faláig és a Nagy Bána nevű helyig teljesen lerombol­ták.

Ismét az említett esztendőben a nemcse császár Avuszturja főhercegének, Isporik hercegnek a lá­nyát, Kalavudija Felicsitász nevű lányt feleségül vette. Lakodalmat és fényes ünnepséget rendez­tek.

1674-ben a kálvin és luterán vallás papjait a szo­kás ellen összehívták Pozsonba. Amikor megjelen­tek, sokukat gályarabságra, sokukat pedig számki­vetésre és száműzetésre ítéltek.

1676-ban a nemcse katonaság meglepetésszerűen megtámadta Debrecsin városát. Sok zsákmányt ra­holtak és vittek magukkal.

Az említett évben a nemcse császárné Kaladija is meghalt.

1677-ben a nemcse császár harmadszor is meg­nősült. Nav Burk hercegének a lányát, Elionora Magdalena Terezija nevű hercegnőt vette felesé­gül. A lakodalom és a nász a Pasau neve városban volt előkészítve.

1678-ban Uzoni Béldi Pál párthíveivel fellázadt az erdeli fejedelem ellen, és panaszra mentek ellene az Oszmán Magas Portához. Mivel bűnük nyilván­való volt, kiadatott a fermán, hogy örökké tartó rabsággal sújtsák őket.

Az említett évben Erdelben és Madzsarban nagy szarvasmarhavész pusztított.

A nemcse császárnak Jozefus nevű fia született.

1680 december hónapjában egy hatalmas nagyságú üstökös csillag tűnt fel, melynek csóvája 60 foknyi távolságot ölelt át, és nyolc héten keresztül volt látható.

1681-ben az erdeli Barasóban hatalmas földren­gés pusztított el széles területet, Madzsarisztánban pedig Debrecsin városának a felét tűzvész pusztí­totta el.

1682-ben az oszmán és madzsar sereg együttesen ostrom alá fogta a Filek nevű várat, melyet a várőr­ság feladott. A várat aztán elfoglalták és lerombol­ták.

1683-ban IV. Mehemed szultán nagyvezírét né­hány ezer katonával Bécs ellen küldte. A vár ostroma roppant heves küzdelemmel folyt, de a keresztény [naszári] seregek győztek. Az oszmán sereg meg­bomlott, sok janicsár esett el, és az összes hadi fel­szerelést hátrahagyva [visszavonultak].

1684-ben a keresztények serege néhányszor le­győzte az oszmán katonaságot, és elfoglalta Visegrád, Vács és Peste várakat.

Az említett évben a nemcse császárnak Karolus Vencseslaus nevű fia született.

1686-ban Budun várát három oldalról való heves ostrommal kiszakították az oszmánok virágzó [ál­lamából]. Az említett évben a Harvatországban levő Tekija, Bolont, Csekinar, Flavics, Orakovics és Korazor, Madzsarisztánban pedig Arsó Szeg, Ka­locsa, Simontoron, Püspöki, Pedzset, Csanád, Sze­ged, Siklós, Várda és Kapos nevű várakat és palan­kákat szakították ki az oszmánok virágzó [államá­ból].

1687-ben a keresztény sereg Mohácsnál csatát kezdett a nagyvezírrel, [az oszmánok] fővezérével, melyben a keresztény sereg az oszmán seregek fe­lett győzelmet aratott, kiűzvén őket sáncaikból. Azután [a keresztények] elfoglalták Oszek várát is. Donavald generális bevette Várad, Alap, Pozsega és Orakovics várait, illetőleg palankáit, és egész Iszklavonja országát kitépte az oszmánok virágzó [államából].

Az említett évben Jozsefus császári herceget Po­zsonban madzsar királlyá választották és megkoro­oázták.

Az emlftett évben [a keresztény sereg] Egre várát vette ostrom alá, és kiéheztetéssel kiszakította az oszmánok virágzó [államából].

1688-ban Isztoni Belgirádot kiéheztetéssel az osz­mánok birtokából kiragadták. Az említett évben Karafa nemcse generális Lipovát támadással be­vette és elfoglalta. Ugyancsak az említett évben Bovarija hercege nemcse katonasággal Belgirádot vette ostrom alá, és rohammal elvette a virágzó osz­mánoktól.

Ugyancsak [ebben az évben] Baden hercege saját katonaságával Boszna ellen vezetett támadást, az oszmán sereget legyőzte, és Bosznát elfoglalta.

1689-ben a keresztény sereg kiéheztetéssel el­foglalta Büjük Adát.

Az említett évben Barasót teljesen, Nagy Szom­batnak pedig a felét tűzvész pusztította el.

1690-ben I. Jozefus császári hercegnek Ogusto nevű városban a római királyi címet, a császárnénak a római császárnő címet adományozták.

Ismét az említett évben Kján Ádám gróf és Csicsi István generális heves téli időszak napjain Kanizsa várát ostrom alá fogták. A várőrség megadta magát, és a várat elfoglalták.

Erdel fejedelme, Apafi Mihál huszonnégy évi [uralkodás után] Foguras városában meghalt. Utána fia, II. Apafi Mihál lett Erdel fejedelme.

Az említett évben Gróf Tököli Imre, aki a Ma­gas Államnál nyert menedéket, oszmán seregekkel Erdel területére hatolt, és leverte az Erdelben tar­tózkodó nemcse és madzsar katonaságot. A csatá­ban Tököli Imrének halálos ellensége, Tököli MIhál erdeli generális is elesett. A nemcse fővezért, Hajzer generálist pedig [élve] elfogták.

Ezek után a nemcse főhadvezér, Badon hercege Belgirád felől a nemcse sereg táborával Erdelbe hatolt. Tököli Imre azonban az oszmán sereggel nem várta be a nemcse sereg közeledését, és Erdel­ből visszavonult. Erdel népéből sokan mentek el vele együtt.

Az említett évben az oszmán seregek Belgirádot, Niszt, Szemendrét és Lipovát újból visszahódították.

1691-ben az Alamanok országában sok helyen hatalmas földrengések pusztítottak. Az említett év­ben a nemcse sereg fővezére, Badon hercege Szü­vorna nevű helyen az oszmán sereget legyőzte. A csatában a nagyvezír is elesett, és az összes hadi felszerelés [az ellenség] zsákmánya lett.

1692-ben Bánú Georgot nevezték ki erdeli kor­mányzónak.

1693-ban Várad várát vette ostrom alá, mely ke­gyelemre megadta magát. A várban levő oszmáno­kat visszaküldték [országukba].

Az említett évben a tatár katonaság Beregögi környékét feldúlta és kirabolta, s a lakosságot rab­szíjra fűzte.

1695-ben Gjula vára került ostrom alá, s kiéhez­tetéssel elszakították az oszmánok virágzó [biro­dalmától].

Az említett évben a nemcse császár főhadvezére, Gróf Veteráni generális Sebes környékén az oszmá­nokkal csatába bocsátkozott, de a nemcse sereget (az oszmánok] leverték és széjjelszórták. Maga ez említett Veteráni is elesett.

1697-ban Eperjes és Léva városoknak a fele tűz­vész áldozata lett.

1697-ben Kolozsvár várának és városának legna­gyobb része és iskolája is tűzvész martalékává vált. Az említett évben a császár főmegbízottja és fő­ hadvezére, Szajavodja hercege, Evgenius királyfi a nemcse sereggel a Szenta nevű helyen döntő vere­séget mért az oszmán seregre. A csatában a nagy­vezír, a janicsárok agája, sok pasa és huszonnégy­ezer oszmán (katona] pusztult el.

1699-ben a császárú Jozefus Hanover hercegének a lányát, Vilhelma Amália hercegkisasszonyt vette el feleségül, és megkezdődött a nász és lakodalom.

Az említett évben a Magas Porta és a nemcse csá­szár huszonöt évi időtartamra megkötötték a békét.

1700-ban Jozefus császárúnak fia született, aki­nek Liopoldus Jozefus Johanis Daríus Narcsisus Antonius Ignacsius Saurius Filipus Terbus [!] ne­vet adtak.

1701-ben azonban az említett Liopoldus csá­szárú meghalt.

1702-ben Patak és Kanizsa várakat a nemcsék le­rombolták. Erdelben megkezdték Szebin vára erő­dítményeinek megerősítését.

1703-ban Avrupa összes keresztény népe között viszály és egyenetlenség kezdődött. A viszály né­hány éven keresztül tartott.

1704-ben Gróf Pálfi János generálist nevezték ki horvát bánná. Az említett évben Sibert Hajszter generális és Gróf Forgács Simon generális között a Szemere nevű helyen csatára került a sor, melyben Forgács generális elesett.

1705-ben Liopoldus nemcse császár hatvanöt éves korában, császárságának negyvenhetedik évé­ben meghalt.

Az említett évben a nemcse főhadvezér, Gróf Erbevil generális és II. Rákócsi Ferencs erdeli feje­delem között Pudmerics térségében csatára került sor, melyben Rákócsi serege vereséget szenvedett. Rákócsi visszavonult Erdelbe, és a Szibna nevű szo­rost védelmi célból hatalmas sáncokkal torlaszolta el, de Erbevil nyomon követte, és újból csatára ke­rült a sor. Dani Marka királya Erbevilnek segítsé­get nyújtott, és Rákócsi seregét kiszorította a sán­cokból, és visszavonulásra kényszerítene.

Erbevil a nemcse sereggel Erdelben téli szállásra rendezkedett be.

1706-ban Rákócsi Ferencs bevette Esztergom vá­rát. A vár generálisa, Kuklender kapitulált, és a vá­rat átadta Rákócsinak.

1706, 1707 és 1708-ban az avrupai keresztény népek között három évig tartó roppant heves és tü­zes forrongások következtében néhány százezer ember pusztult el, és a megsemmisülés útjára lé­pett. A forrongásoknak az volt az oka, hogy Firancsa [ország] Iszpanjába királyt nevezett ki, és ezzel ki­váltotta a keresztény királyok ellenkezését és az ál­talános háború kitörését.

1707-ben a szerb nép Keskemet városa ellen rablótámadást intézett, melynek folytán néhány száz ember elpusztult. Vagyonukat és eszközeiket elrabolták és elzsákmányolták. A kár nagysága el­érte a kétszázezer gurust.

1708-ban Erdel generálisa, Gróf Rabutin kegy­vesztett lett, és helyére a császár Karpaumend bárót nevezte ki Erdel főgenerálisává.

Az említett évben Hajszter nevű nemcse főgene­rális Rákócsival Trencsin nevű helyen nagy csatát vívott, melyből Hajszter került ki győztesen, és Nitra várát is elfoglalta.

Az említett évben Erdel kormányzója, Bánfi Georg Szebinben meghalt.

1709~ben Madzsarisztánban és Erdelben nagy marhavész pusztított. 1710-ben az avrupai keresz­tény királyok közt dúló heves harcok és forrongá­sok kiterjedtek az ászfai földrész népeire is.

Az említett évben Erdel főgenerálisa, Karispa­mid Szebinben meghalt. Helyére Isteinvil grófot ne­vezték ki Erdel főgenerálisává.

1711-ben a nemcse császár, Jozefus harminchá­rom éves korában, császárságának kilencedik évé­ben meghalt.

Az említett évben a horvát bánt, Pálfi János ge­nerálist a madzsarisztáni császári seregek főgene­rálisává nevezték ki.

Az említett évben a nemcse császár megbízottja, Karolus Lokmer közvetítésével, bizonyos kikötések és feltételek mellett, megkötötték a békét a nemcse császár és II. Rákócsi Ferencs között, aki nagy­számú madzsar sereggel kuruc néven a nemcse császár ellen fordult és fellázadt.

1712-ben a nemcse császárt, spanyol és cseh ki­rályt, VI. Karolust Pozsonban Madzsarisztán ki­rályává választották és megkoronázták.

1713-ban az említett császár, aki hercegi címmel Erdel fejedelme is volt, a régóta szolgálatában álló Kornis Zsigmondot a Szebinben tartott országgyű­lésen Erdel kormányzóságának méltóságával tün­tette ki, és azokat az előkelőségeket, akik már előbb Erdel [köz]ügyeit intézték, méltóságukban megerő­sítette.

1714-ben Elszacsijja országában levő Rastad nevű városban a nemcse császár és firancsa király között megköttetett a béke.

Az említett évben a nemcse császár megkezdte az erdeli Belgirád újjáépítését. Ismét az elmúlt évben a nemcse császár feleségét, Elizsabetát Madzsa­risztán királynője méltósággal ruházták fel, és Po­zsonban megkoronázták.

Az említett évben Eflak vajdáját, Birankovan nevű vajdát négy fiával együtt Istanbulban kivé­gezték.

1715-ben az Oszmán birodalom elfoglalta Mora szigetét. Erdelben megkezdték Kolozsvár belső vá­rának építését. Az említett évben, amikor megkezd­ték az erdeli Belgirád építését, jelen volt Erdel ge­nerálisa Isteinvil, és Erdel kormányzója, Kornis Zsigmond is. Nagy ünnepséget rendeztek az alapkő letétele alkalmából, és a nemcse császár neve után Karolina vára nevet adtak neki.

1716-ban a nemcse császárnak fia született, de az említett évben meghalt. Ismét az elmúlt évben a nemcse császár főhadvezére, Szinavedja hercege, Princs Evgenius Váradon az Oszmán dinasztia se­regével csatát vívott, melyben Evgenius győzött. Vámdin vára az ostromtól megmenekült, de nagy­számú oszmán katona, köztük a fővezér [szerdát] nagyvezír is elesett. Az összes hadi felszerelés [a nemcsék] zsákmányául esett.

A nemcse sereg azonnal Timisvár ellen indult, ostrom alá fogta, és hatheti roppant heves küzde­lem után, néhány kikötés és feltétel mellett kapitu­lált, és az említett várat örök időkre átadták a nem­cséknek.

Az elmúlt esztendőben a császár könnyűlovassá­gának egy alattomos bölükje behatolt Eflakba, és Bükres nevű helyen Eflak vajdáját, Nikolaj béget családostul elfogta, rabul ejtette, és az erdeli Szebin várába hurcolta.

1717-ben a nemcse sereg főhadvezére, az emlí­tett Evgenius Belgirádot vette ostrom alá. Hatal­mas árkokkal vette körül a várat, és saját táborát is mély árkokkal sáncoltatta körül, s így igyekezett megtörni a vár védelmét. Ezenközben a nagyvezír megszámlálhatatlan oszmán sereggel megérkezett [az ostromlott vár segítségére], és a nemcsék árkait sáncokkal vette körül, s megkezdődött az ádáz küz­delem. Egy éjjel azonban, hajnaltájban a nemcsék serege váratlanul győzelmes rohamot intézett az oszmán sereg sáncai ellen. Az oszmán sereg vissza­vonult, és az összes hadi felszerelés, hadi szerszá­mok és a kancellária defterjei mind a nemcsék zsákmányául estek.

Az említett évben negyvenezer főnyi oszmán se­reg Irsova irányából behatolt [az országba), és el­foglalta Mehadijét, azután Jeni Falankát vette ost­rom alá. Belgirád bevételének a híre után néhány ezer nemcse katona a Jeni Falankát ostromló osz­mán sereget hátba akarta támadni, az oszmán se­reg azonban hadi felszerelését hátrahagyva ismét Irsova irányába visszavonult. A palanka, a hadfel­szerelés és Irsova is a nemcsék birtokába került.

Ismét az említett évben tizenötezer tatár katona Pistericsa felől Madzsarisztánba hatolt, de amikor meghallották, hogy Belgirádnál az oszmán sereg vereséget szenvedett, megijedtek, és azonnal vis­szafordultak, de közben Fődvár, Szatmár és Ugo­csa környékét feldúlták, és a lakosságot rabságba hurcolták. Máramaros lakossága és az Erdelben tartózkodó nemcse katonaság megtámadta őket, és néhány ezer foglyot kiszabadított.

Az említett évben Erdel generálisa, Isteinvil gróf betört Eflakba, az Olti folyó bal partján levő tarto­mány népét engedelmességre szorította. [Azután] az Erdelből, Szebin irányából vezető szűk (hegyi) úton, egészen az Eflak [tartománybeli] Rebenik nevű helyig, a sziklákat és hegyeket áttörette, az utat megtisztíttatta, és egy hatalmas utat építtetett, melyet a császár neve után Karolina útnak nevezett el.

Ezenközben a császár az erdeli előkelőségek iránt jóakaratot mutatott, és Kornis Zsigmond kormány­zónak császári belső tanácsosi rangot adományozott.

1718-ban Ingiltere és Nederlanda népe közvetí­tésével a Magas Porta és a császár között huszon­négy évi időtartamra megkötötték a békét. A velen­ceiekkel is létrejött a béke.

1719-ben a Magas Porta és a nemcse császár megbízottai az említett évben a békefeltételek meg­állapodásainak megszilárdítása céljából Pozsorofcsa nevű helyen összejöttek, és [a békeokiratokat] ki­cserélték. Mielőtt visszatértek volna hazájukba, az említett évben, a Kiral-Jova nevű helyen, mely a császárhoz tartozó Eflak vidékén van, az ország fon­tos és szükséges ügyeit rendezték el. Az említett helyet a hivatalnokok és bíróságok székhelyévé ne­vezték ki.

Az említett évben Erdelben, de leginkább Sze­binben és Barasóban hatalmas pestisjárvány ütött ki, melynek következtében százezernél több ember lépett a megsemmisülés országútjára.

Az említett esztendőben Agusztosz lengyel ki­rály, Szakszópia hercegének a fia, Friderikusz Agusztosz feleségül vette Márija Jozsefát, a régeb­ben elhunyt Jozefus nemcse császár idősebbik leá­nyát.

Ismét az említett évben a nemcse császár serege a spanyol király birtokában levő Szicsilija szigetén néhány várat ostrom alá fogott, melyek kapitulál­tak, és aztán elfoglalta azokat.

1720-ban a császár felesége, Elionora Magdalena Terezsija nevű császárné szívszélhűdés következ­tében meghalt.

Ismét az említett évben Szicsilija szigetén a nem­cse sereg néhány várat és várost kapituláció után elfoglalt, (és kiragadta) a spanyolok kezéből. A szi­get többi lakosságát is a császár alattvalóivá tették.

Az említett évben a madzsarisztáni Eperjes városában tűzvész következtében porrá égett számos épület, az iskola, a harangtorony és a templom is. Ugyancsak Kőszeg városában is.

Erdel főgenerálisa, Istejnvil meghalt.

1721-ben Komes Virmond nemcse főhadvezér Erdelbe érkezett. Megérkezése alkalmával a meg­szokott fogadási ünnepséget illő módon elvégezték. 1722-ben azonban Erdelben meghalt.

Az említett évben a császár idősebbik leányának, Márija Terezsijának elismerték a madzsar király­ságra és Erdel bégségére való utódlási jogát.

Az említett esztendőben Lotharus Jozefus Ko­mes Kenikszik generálist erdeli marsallá, azaz fő­vezérré nevezték ki. Megérkezése alkalmával az ország ügyeinek vezetői, vagyis a nép előkelői fo­gadtatási ünnepséget rendeztek.

Az említett évben Bovarija hercege, Karolus Albertus a régebben elhalálozott nemcse császár­nak a második lányát, Marija Amáliját vette fele­ségül.

1723-ban VI. Karolus nemcse császár egész ud­vara népével és az előkelőségekkel Bécsből Cseh­országba indult, melynek székhelyén, Pirag váro­sában cseh királlyá koronázták, feleségét, Eliza­bet Krisztinát pedig cseh királynővé.

1724-ben Kolozsvár városában nagy és heves tűzvész következtében számos épület pusztult el.

1725-ben VI. Karolus nemcse császár és V. Fili­pus, Iszpanja királya békét kötöttek.

Az említett évben az erdeli marsall, Komes Ken­keszik visszatért Bécsbe, és a béke megkötésére követül Iszpanja királyához küldték.

1726-ban a császár lovassági generálisát és ezre­desét, Karolus Báró de Tigát Erdel és a császári Eflak katonai generálisává és gondnokává nevez­ték ki.

1727-ben az említett Karolus Báró de Tiga gene­rálist a császár belső (udvari] tanácsosi ranggal tüntette ki, és az udvari tanácsosok testületébe lép­tette elő.

1728-ban Erdel kormányzóját, Kornis Zsigmond grófot is az udvari tanácsosok testületébe való ki­nevezéssel tüntette ki [a császár]. Ugyancsak ud­vari tanácsosi rangot kaptak Erdel vezető előkelő­ségei, Báró Veselírai és Báró Kászoni.

Az említett évben az említett Báró de Tiga, Erdel generálisa meghalt.

1729-ben a püspök nevű erdeli főpapot, Báró Sörkel papot is udvari tanácsosi ranggal tüntet­ték ki.

Az említett évben a katonai tanácsosok tagját, a hadsereg főparancsnokának helyettesét, ezredpa­rancsnokot, Timisvár és Lukszemburg véderőinek generálisát, Kornesz Paulusz Valisz nevű generálist Erdel és a császári Eflak főgenerálisává nevezték ki. Erdelbe való megérkezésekor fogadási szertar­tást rendeztek.

Ismét az említett esztendőben Erdel legfőbb előkelőségei közül hét személyt rangemeléssel tün­tetett ki a császár. Kincstartókul nevezte ki őket, és kincstári biztosi címmel ruházta fel. A nevezet­tek az említett Valisz főgenerális színe előtt letet­ték az esküt, hogy a császárt őszinte és szilárd hú­séggel fogják szolgálni. Azután a császár megerő­sítette őket méltóságukban, és mindegyiküknek egy aranykulcsot adományozott.

1731-ben az említett Valisz generális Erdelből behatolt a császári Eflak tartományba, és egészen Nigeboliig nyomult előre. Bejárta és megszemlélte Eflak egész területét és a Tuna [folyó] partját.

Az említett évben Erdel kormányzója, Kornis Zsigmond Kolozsvárban meghalt.

1732-ben Madzsarisztán palatínusa, Pálfi Mik­lós gróf Pozsonban meghalt.

Az említett évben a császár vejét, Lorina her­cegét magyar királyi helytartó címmel tüntette ki, és néhány tartomány főbírájává [fejedelmévé] ne­vezte ki.

Ismét az említett évben, mivel Erdel kormány­zói méltósága megüresedett, az említett Valisz ge­nerálist mindnyájuk fölé miniszternek nevezték ki. 1734-ben Kolozsvárott meghalt Báró Veselíni, aki fővezére és minisztere volt az erdeli ügyeket intéző előkelőségeknek.

Az említett évben gróf Haller János erdeli elő­kelőséget nevezték ki Erdel kormányzójává.

1735-ben Péró nevű szerb származású kapitány Madzsarisztánban és a Tisza folyó vidékén fellá­zadt és lázadást szított, de valamilyen úton kézre került, és párthíveivel együtt lekaszabolták.

1736-ban a császár lányát, Marija Tereziját Lo­rina hercege feleségül vette. A lakodalom napján Bécs városában ünnepségeket rendeztek. A lako­dalom és a nász örömére Erdel népe megnyerésé­nek jelei is megmutatkoztak. Haller Jánosnak, Erdel kormányzójának udvari tanácsosi méltóságot, Kornis Istvánnak és Betlen András grófnak szin­tén udvari tanácsosi címet adományoztak. Erdel legfőbb előkelőségei közül Gjulaji Istvánnak, Gju­laji Lászlónak, Haller Ferencnek és Veselíni Ferenc nevű előkelőségeknek kincstárnoki rangot adományoztak, és egy-egy aranykulcsot adtak ne­kik.

Ismét az említett évben a nemcse császár és firancsa király, valamint Iszpanja és Szardinja ki­rályai között dúló ellenségeskedést és háborút a barátság és békekötés váltotta fel.

A császár főmegbízottja és hírneves fővezére, Evgenius herceg Bécsben meghalt.

1737 februárjában nyugat és dél közötti irányban üstökös csillag jelent meg [az égen]. Mivel a mi országunktól ez távol esett, nálunk csak esténként [csóvájának] egy kis része.

Ismét az említett esztendőben, augusztus havá­ban, kelet és észak közötti irányban tüzes égi jel tűnt fel. A nyári időszakban szárazság uralkodott, s mivel nem esett eső, gabonatermésben és a kerti veteményekben bekövetkezett károk miatt éhín­ség ütötte fel a fejét.

Az említett évben is folyt a moszkoviak és a ta­tárok között az ellenségeskedés, harc és háború, mely az előző évben tört ki. Ebben az évben a moszkovi sereg átkelt az Özi és az Akszu folyókon, és Ak várát vette ostrom alá. Mindkét oldalon tömérdek vért ontottak. Végül is július hó 13-ára rohammal elfoglalták Özi várát.

A méltóságos császár és a moszkoviak között szövetségi szerződés volt megkötve, ennek ellenére a Magas Birodalom és a moszkoviak között a nemcse császár közvetítésére bízott békekötés eb­ben az esetben mégsem jött Létre. [Sőt] a méltósá­gos császár a Magas Birodalom irányában ellen­séges lépést tett azzal, hogy vejét, Lorina hercegét főhadvezérnek nevezte ki, és elhatározta, hogy az oszmánok ellen háborút indít. Július hó 28-án a Szervíja tartományában levő Nis várát a nemcse sereg ostrom alá vette és elfoglalta, de nemsokára [a várat tőlük az oszmánok] visszavették.

Az említett esztendőben Kaston herceg, aki 6.Italja földjén Florencsija és Toszkánija nevű orszá­gokat birtokolta, mivel örökös nélkül halt meg, a nemcse császár és a firancsa király között fennálló békeszerződés szerint az említett ország örökös [tar­tományként] a császár vejére, Lorina hercegérc szállt.

Az említett évben Erdel és a császári Eflak gene­rálisa, az említett Valisz a vidini hadjáratról haza­térve, amikor Szebin várába visszatért, meghalt. Helyére Lobkovics herceget jelölték ki és nevez­ték ki Erdel generálisává.

1738-ban a timisvári bánságban fellépő tífusz Erdelben is mindjobban terjedni kezdett. Az em­lített évben az ország előkefűségei közül sokat és a kálvin vallás főpüspökét a császár elleni lázadás és az oszmánok felé való hajlás vádjával elfogtak és be­börtönöztek.

Az említett évben Erdelben Szebin, Barasó és Háromszék nevű helyeken nagy földrengés pusz­tított.

Augusztus hónap 15-én az oszmánok elfoglalták Irsova várát.

1739-ben Medgjes városában kérdőre vonták azokat az erdeli előkelőségeket, akiket az előző év­ben lázadás vádjával elfogtak és bebörtönöztek. Ekkor azonban ártatlanságuk kiderült, szabadon bocsátották őket, és ártatlanságuk tényét minden­kinek tudtára adták.

Az említett év július 22-én a nemcse sereg Go­rostra, azaz Hiszardzsik nevű helyen megütközött az oszmán sereggel, de a nemcse sereg visszavo­nult, és kénytelen volt átkelni a Duna túlsó part­jára. Az oszmán sereg azonnal előnyomult, és Belgirádot ostrom alá vette. Ostrom alatt és a har­cok közben folytak a béketárgyalások, s augusztus havának utolsó napján néhány feltétellel és kikö­téssel a békeegyezményt eredményesen megkötöt­ték.

Az említett békeegyezmény feltételei szerint Szervíja tartományát és a császári Eflakot visszaad­ták a Magas Birodalomnak, de Belgirád várát le­rombolták.

Ismét az elmúlt évben, mivel megkötötték a bé­két, [a Porta] kiadta a magas parancsot a háborús­kodás megszüntetésére. [Ennek ellenére] egy csa­pat moszkovi és kazak katona elvált a moszkoviak táborától, átkelt a hegyeken, és behatolt Erdelbe. Keresztülvonult Csík és Háromszék vidékén, s Leheh­ország irányában eltávozott.

1740-ben Erdelben éhínség és drágaság követ­keztében az élelmiszerek, gabona, [különféle] áruk és használati cikkek ára túlságosan megdrágult. Mindennemű élelmiszer, italok és ruházati cik­kek hamis és túlzottan felvert áron cseréltek gaz­dát.

Az említett év szeptemberében a Magas Biro­dalom nagykövetet küldött a császárhoz. Megérke­zésekor óriási pompával és fényűzéssel fogadták. [Maga] a császár is nagy pompával fogadta. A fo­gadási és megtisztelő szertartás kellő módon volt megrendezve. A méltóságos császárnál történt fo­gadás alkalmával [a nagykövet] átadta a császár­nak a padisah levelét és a drága fejedelmi ajándé­kokat. A császárnak átadott ajándékok között volt két párját ritkító, arannyal és gyöngyökkel teljes tökéletességgel feldíszített paripa, felbecsülhetetlen értékű keleti ruhafélék és eszközök, melyeknek ára hatvanezer gurust tett ki.

MADZSARORSZÁG VISZONYAI

Régente Pannonijának, de most Hangárijának, Üngürüsznek vagy Madzsarisztánnak hívják. Az ország [területe] nagy, és a keresztény [naszárí] uralkodók és nemzetek sorában mint királyság sze­repel. A jelen korszakban „vármegje" és „vidék" néven kilenc tartományra oszlik. Ezekben a vára­kon és palankákon kívül összesen száznégy város van, melyek részben várfallal vannak körülvéve, részben várfal nélküliek. Az ország fővárasa régóta a Pozson nevű város. Bizonyos korszakokban Budun és Komaran is fővárosok voltak.

A HATALOM KÉPVISELŐI

Az említett országban a legfőbb hatalom kép­viselője keresztény szokás szerint egy személy: a ki­rály. A második szintén egy személy: a palatínus, ami annyit jelent, hogy államminiszter, vezír és az [állam]ügyek intézője. Királyaikat régi idők óta saját maguk fajtájából közös akarattal, önként vá­lasztották. Néha, fontos okoknál fogva, ha a helyzet és az idő megkívánta, önként és közös megegye­zéssel idegen [származású] királyt is választottak. De ezek korlátozták szabadságukat, és saját birto­kaikon és jövedelmükön kívül mással nem törőd­tek. Az ország ügyeit elhanyagolták, a közügyek intézését az országnagyok gyűlésének - aminek szenátus a neve - közvetítésével intézték. A tör­vények betartásának ügyét az államminiszteri rangban levő palatínusra bízták.

Egy időben a nemcse császárok keríették ke­zükbe a hatalmat, és erőszakkal madzsar királlyá választották és koronáztatták meg magukat. A vá­rakba és erődökbe saját katonaságukat ültették vár­őrségül. Az államügyek intézését is maguk vették kézbe. A törvények betartását is maguk szabták meg, s ezért a palatínust eltávolították, és helyébe egy generálist neveztek ki, akinek kíséretül egy csa­pat nemcse katonát rendeltek. Aki a császár paran­csának nem engedelmeskedett, ezzel a generálissal elfogatták és megbüntették. Sok erőszakosságot követtek el. A katonaság fenntartásának, összes költségeinek és szükségleteinek fedezésével a tar­tomány népét terhelték meg. Ámbár az ország­nagyok tanácsának testülete megmaradt úgy, ahogy volt, és mostanáig érvényben van az a szabály, hogy az ország ügyeinek intézését az ő határozatuk szerint kell végrehajtani, de a „győztes parancsol" szólásmondás alapján legtöbbször az történik, amit a császár akar, mert a császárral szembeszállni úgysem képesek. Az országgyűlés tagjai az ország különböző részein a birtokukban levő falvakban vagy városokban laknak. Szükség esetén a császár parancsleveleket küld nekik, hogy egy határozott napon mindnyájan gyűljenek össze Pozsonban. Az említett városban néhány napon keresztül gyűléseznek, hogy vitás ügyekben döntést hozza­nak és az országos ügyeket elintézzék.

Mivel az említett város a császár székhelyétől, Bécs városától [csak] nyolcórai távolságra van, a császár is néha eljön az országgyűlési tanácskozó­sokra, néha azonban a tanácskozás Bécs városában történik.

AZ ORSZÁG FELOSZTÁSA

Madzsarisztán most, a régi felosztás szerint, ki­lenc tartományra oszlik, melynek „vármegje" a neve.

Iszklavonja országa a madzsar királynak egy tar­tományát képezi. Az ország székhelye Zagrab vá­rosa. A népe az iszklavun [népek] csoportjába tar­tozik, és a madzsarokkal össze vannak keveredve. Ennek az országnak legnagyobb része a Boszna [tartománnyal] határos.

Krovacsija országa, vagyis Horvátország. Ez is egy tartományát képezi a madzsar királyságnak. Bánságnak nevezik, [mert] legfőbb ura a harvát bán, akit a császár nevez ki életfogytiglan [erre a méltóságra] vagy a madzsar, vagy a harvát nemzeti­ségből. Az ország székhelye a Sziheb nevű város. Ez [a tartomány] is a Boszna [tartománnyal] hatá­ros.

Szervíja országa, vagyis a szerb tartomány. A régi időkben királyság volt. Legnagyobb része az isz­lám hódításon belül van. Fennmaradó részét mint tartományt Madzsarisztánhoz sorolják, és a nem­csék fennhatósága alatt áll. Ennek a tartománynak a régi székvárosa Szemendre volt, később Belgi­rádot tették meg [fővárossá]. Az említett ország az eredeti felosztás szerint tartományokra oszlott, a későbbi felosztás szerint csak néhány szandzsak jel­legű területre oszlik. Minden ilyen területnek az élén helybeli származású alajbégféle kapitány, báró, komtesz vagy gróf című tisztek vagy bírák állnak. Mindegyikük földesúri jogon sok jobbággyal és földbirtokkal rendelkezik. Sokuknak ámbár föld­birtokuk és jobbágyaik vannak, tényleges hatalom­mal mégsem rendelkeznek. Azok, akik szandzsak­jukban bírói [hákim] hatalommal vannak felru­házva, szandzsakjuk egy meghatározott városában havonta legalább egyszer tanácsülést tartanak, és a szandzsák népének ügyeit intézik. A szandzsák tanácsülésének tagjai is [csak] kinevezett egyének [lehetnek]. A szandzsak bégjei ennek a tanácsülés­nek az elnökei.

A VÁROSOK HELYZETE

Mindegyik városban van egy, a mi bíróságunk­hoz hasonló testület, mely a peres és vitás ügyeket intézi. A bíróság tagjait a város elékelőségei közül választják és jelölik ki. [Ez a testület] hetenként egyszer ülésezik, a vitás és peres ügyekben döntést hoz. .A szükségesnek mutatkozó ügyeket közösen intézik.

A LAKOSSÁG HELYZETE

Madzsarisztán népe két részre oszlik. Az egyik rész a nemcsek [nobilisz], akik szabadságot élvez­nek. Ez a rész azonban két csoportból áll. Az egyik csoportnak birtokában falvak és jobbágyok vannak. A fentebb említett bégek, bárók és komteszek tar­toznak ebbe a csoportba. A másik csoportnak nin­csenek sem falvai, sem jobbágyai, hanem egy-egy földbirtokkal rendelkeznek. Ezek is nemcsek, és szükség esetén hadba kell vonulniuk.

A nép másik része a közönséges jobbágyok. A jobbágyok is többféle nemzetiséghez tartoznak: madzsar, szász, orosz, madzsar-eflak, tót, szerb, harvát, iszklavun. Közülük sok katona került ki.

ERDELORSZÁG

Madzsarisztánnal egybetartozik, és lakossága is nagyon hasonló a madzsar néphez. Sokan eredeti madzsarisztáni madzsar népnek tekintik. Erdel értékes népfajtával sűrűn lakott, virágzó, művelt és független ország. Mivel körös-körül hegyekkel van körülvéve, ezért körülbástyázott épületnek is mondják. Az említett országot hercegségnek, vagyis bégségnek, vagy vajdaságnak nevezik. Egy tartománynyi nagyságú terület ez. Fallal körülvett hét nagyvárosán kívül sok vára, nyílt városa, számos falva és palankája van. Az összes lakosság szék­városa az Erdel Belgirád nevű város és vár. Szebia és Barasó is nevezetes városok. Jelenleg az ország hercege, azaz bégje maga a nemcse császár.

Kormányzás: A császár egy generálist nevezett ki császári helytartónak. Az [ország] kormányzását erre bízta, de a helybeliek [erdeliek] közül egy vá­lasztott fejedelme van, aki az ország ügyeinek in­tézője gubernátor titulussal, ami annyit jelent, mint vezír.

A peres, vitás és hasonló ügyeket egy szenátus, vagyis díván intézi, mely 15-20 tagból áll, akiket az ország előkelőségei közül és a tekintélyesebb földbirtokosok közül választanak. A császár hely­tartója a díván elnöke. Fontos ügyekben a döntés a gubernátort illeti. A díván [országgyülés] tagjai az ország különböző részein, saját birtokaikon lak­nak. Néha Szebinben, vagy a helytartó kívánsága szerint más helyen, összejönnek, néhány napig ott tartózkodnak, üléseznek és az ügyeket intézik. A császár rendelkezéseit a járásoknak tudtára adják.

Az egész ország a szandzsákokhoz és járásokhoz hasonló kerületekre oszlik. Minden szandzsáknak a helybeliek közül a mi alajbégünkhöz hasonló fő­bírája van. Ezek a szandzsák egy meghatározott he­lyén hetente vagy havonta egyszer üléseznek, és a szandzsák közügyeit, peres és vitás ügyeit intézik.

Az egyes kerületekben a helyőrség kisebb-na­gyobb nemcse csapatokból áll. A közügyek inté­zése és régi szabadságjogaik gyakorlása a nemcse megszállás következtében azonban [a nemcsék] hatalmában van.

A VALLÁSI HELYZET

Madzsarisztán és Erdel népe vallás és feleke­zetek tekintetében tarka képet mutat. Egy részük a katolik valláshoz tartozik. Nagy részük luterán és kálvin felekezet híve. Vannak szombatosok [szab­batiler], azaz akik az ariánus [árjáni] és zsidó vallás­hoz hasonló felekezet [hívei], és görög [Rúm ájini] vallás követői is.

A NYELV1 ÁLLAPOT

Madzsarisztánban és Erdelben teljesen hasonló nyelven, a madzsar nyelven beszélnek. A nemesek [kisizádej és a művelt írni-olvasni tudó emberek igyekeznek elsajátítani a latin nyelvet. Harvát, szirb, szász, eflak, orosz és az utóbbi időben nemcse nyelven is beszélnek.

A többi állapotuk részletesen meg vannak írva.

UTÓSZÓ ÉS JEGYZETEK

az 140. évi Névtelen szerző

Magyar történetéhez

MAGYAR TÖRTÉNET

Madzsar Tárihi

** Az isztambuli Núruoszmánije Könyvtár 3386/5. sz. kéziratának 63-101. lapjain egy eddig ismeret­len magyar történelmi tárgyú mű szerepel, mely­nek sem címe, sem szerzője nincs feltüntetve. A kéziratra Prof. Orhonlu Cengiz bukkant rá, és 1975-ben rövid ismertetést közölt róla a Türk-­Macar kültür münasebetleri (Istanbul, 1976) c. könyv 160-169. oldalain.

A kézirat bevezető soraiban az ismeretlen szerző előadja, hogy ez a mű rövid összefoglalása az ün­gürüsz, vagyis a madzsar nép történetének attól az időtől kezdve, amióta elhagyta a Nagy Ázsiai Pusztát (Dest Iklimi, Dest-i Kebír), és beköltö­zött mai hazájába, Madzsarisztánba és Erdelbe. A honfoglalás két hullámban történt, az első 371­ben, a második 744-ben kezdődött. Ezután a mű felsorolja a történelmi eseményeket, mégpedig a XV I. századig nagyon röviden, aztán valamivel részletesebben, egészen 1740-ig.

A szerzőre a műben semmiféle konkrét meg­jegyzés nincs. Kilétére csupán egyes adatokból, illetőleg azok formájából következtethetünk. Az a körülmény, hogy a magyar személy- és helynevek csaknem kivétel nélkül helyes magyar kiejtés sze­rint vannak írva, a német nevek viszont sokszor erősen el vannak torzítva, a szerző magyar voltá­nak bizonyítéka. Az viszont, hogy az erdélyi ese­ményekkel bővebben és részletesebben foglalko­zik, mint a magyarországiakkal, erdélyi származá­sát bizonyítja. A latinos formában írt nevek pedig arról tanúskodnak, hogy a szerző latin forrásokat is használt, tehát magasabb műveltségű egyén lehe­tett.

A kálvin és luterán vallásokra való többszöri utalás, a protestánsok üldözésének, a protestáns templomok elkobzásának, illetőleg visszaadásának (34. o.) megemlítése arra vallanak, hogy a szerző erdélyi magyar protestáns volt, akiből aztán hithű jámbor muszlim és lelkes oszmán-török lett. Erre több megjegyzés is rámutat. Sejárius pappal kap­csolatban, aki feltalálta a pusztító puskák és ágyúk készítését (15. o.), el nem mulasztja a megjegy­zést, hogy - „Allah átka szálljon rája!" Géza feje­delem és Szent István két gonosz (bedjanaz) király volt (9. o.), mert a tudatlanságban (=pogányság­ban) élő madzsarokat a názáreti vallásra kénysze­rítették. És attól kezdve a mostani időkig a „hi­tetlenség zsarnoksága és a kereszténység nyomo­rúsága alatt állnak" (10. o.). Az oszmánok állama viszont virágzó (ábádi-i osmániyán) állam volt (42. o.), melynek fennhatósága alól a XVII. század folyamán „kiszakították" a délvidéki várakat.

A szerző kilétét kutatva figyelembe kell vennünk, hogy a XVII. század végén és a XVIII. század ele­jén nagyszámú magyar emigráns élt Törökország­ban (Thököly-emigráció, Rákóczi-emigráció). Ami­kor Thököly Imre Erdélyből 1690-ben visszavo­nult, „sokan mentek el vele együtt" (45. o.). Ezek többnyire protestánsok voltak, és a vallásüldözés elől menekültek Törökországba. Több művelt em­ber lehetett köztük, s közülük kerülhetett ki a kéz­irat szerzője.

Több történész Ibrahim Müteferrikára, a török könyvnyomtatás és első török nyomda megalapí­tójára gondolt. Ibrahim Müteferrika (1674-1745) tizennyolc éves korában mint hadifogoly került Törökországba. Kolozsvárott született, ahol pro­testáns teológiai tanulmányokat folytatott. Rab­ságba esése után felvette az iszlámot, és tehetsége révén csakhamar felkeltette Dámád Ibrahim pasa nagyvezír figyelmét, aki megbízta ót az első török (arab betűs) nyomda megalapításával. Több köny­vet írt, és nagyra becsült tudós személyiség híré­ben állott. Egy ideig II. Rákóczi Ferenc tolmácsa is volt. (Életrajzát Prof. Halasi Kun Tibor frta meg az Islám Ansiklopedisi V~2. kötetének 896-900. oldalain.) Ibrahim Müteferrika szerzőségét azon­ban már Orhonlu Cengiz is kétségbe vonta. Szer­zőségének ellentmond több tévedés és helytelen adat, ami ebben a műben előfordul, s melyeket Ibrahim Müteferrika nem követhetett volna el. Ugyanezt bizonyítják a II. Rákóczi Ferenccel kap­csolatos hiányos és pontatlan adatok.

Felmerült az a gondolat is, hogy a Madzsar Tárihi c. mű egy magyarul vagy latinul írt törté­nelmi munkának a fordítása. Erre azonban a mű­ben semmiféle támpontot sem lehet találni. Maga a szerző „a madzsar nép történelmi könyveire" hivatkozik (1. o.), melyekből anyagát merítette. Ezeket közelebbről nem jelöli meg, de valószínű­leg latin nyelvű források is lehettek köztük, mert a személynevek egy részét latinos formában írta Karolus, Ladiszlaus, Rudolfus, Friderikus stb.

A történelmi eseményanyag és név néhány téves, hiányos vagy helybeli adat kivételével mind ismert a magyar történelemből. Szembeötlő, hogy sem a hunokat, sem az avarokat nem említi meg, csak madzsar népről (kavm-i madzsar) vagy madzsar fajtáról (taife-i madzsar), de legtöbbször üngürü­szökről szól, akik tatár eredetűek, a tatár népfajhoz tartoznak. A „tatár" névvel az oszmán irodalom­ban a törökökkel (türk) közeli rokon népeket, az ún. türk (török-tatár) nyelvcsalád kipcsak ágához tartozó népeket, kunokat, besenyőket, az Arany­horda népét, kazáni tatárokat stb. jelölték. A nyelv­család többi tagját, üzbégeket, türkméneket azer­bajdzsánokat stb. türk néven ismerték. A türk (török) elnevezés egyszer sem fordul elő a műben. Ehelyett kivétel nélkül oszmánoknak vagy iszlám népének nevezi az oszmán birodalom törökjeit, akiket a szakirodalomban „anatóliai török", tör­ténelmi vonatkozásban pedig oszmán-török néven ismerünk. A magyarokat a törökök közeli rokon népnek tartják. Az a meghatározás, hogy a madzsar nép a tatár fajhoz tartozik, csak annyit jelent, hogy Árpád honfoglalói leginkább a kunokhoz és kip­csakokhoz hasonló nép voltak.

Figyelemre méltók az ismeretlen szerzőnek az erdélyi szász néppel kapcsolatos adatai, akikről nagy szimpátiával nyilatkozik. Szerinte a szászok már Attila előtt (!) Erdélyben laktak (3. o.), és egy részük elhagyta ugyan a madzsarok (hunok) hódítása miatt az országot, de másik részük Erdély­ben maradt, és különféle feltételek mellett meg­hódolt. „Az erdélyi városok és várak legnagyobb­részt ennek a néptörzsnek az építményei." (3. o.)

Teljesen zavaros azonban, amit a „tót" népről ír (6-7, o.). Ez a nép a madzsarokkal (Attilával) jött be a Nagy Sztyeppről (Dest-i Kebír) Madzsa­risztánba, mint a madzsarok szövetségese. De egy idő múlva a nemcse császár a madzsarok (hunok) nemcseországi pusztításai miatt háborút indított ellenük, és nagy részüket elpusztította. (Nagy Ká­roly hadjárata az avarok ellen.)

A „madzsarok" honfoglalásának, valamint a ki­rályok korának évszámai között sok a téves és hely­telen adat. A szerző szerint a madzsarok (hunok) a 371. évben kerekedtek fel először a Nagy Sztyepp­ről, azaz 587 évvel a mohamedán évszámítás kez­dete (hidzsra) előtt, mely, mint ismeretes, 622. július 16. napjával kezdődik. Ez azonban csak 251 napév (kb. 260 holdév) a hidzsra előtt, nem pedig 587!

A második honfoglalás kezdetét a 744. évre teszi (7. o.), ami szerinte egyenlő a hidzsra 157. évével. (Ez azonban csak a 127. év I)

Az Attiláról és Árpád vezérről szóló adatok is tévesek. Attilát nem 401-ben választották meg, ha­nem 433-ban, nem 444-ben halt meg, hanem 453-­ban, és nem 124 éves korában, hanem 52 éves korában (3. és 5. o.). Árpád nem 744-ben foglalta el a Kárpát-medencét, hanem 896-ban, és nem 803-ban halt meg, hanem 907-ben.

Az Árpád-házi királyok sorából (11. o.) hiány­zik I. András és I. Géza. Az említett III. Géza való­jában II. Géza volt, Szent László nem 1071-ben, hanem 1077-ben lépett a trónra.

De nemcsak az évszámok, hanem gyakran a ki­rályok neve is téves : IV. István (13. o.) valójában V. István volt, III. László (14. o.) IV. László, az 1440-ben trónra lépő IV. László pedig I. Ulászló (Jagelló) volt.

További téves adatok: II. Lajos (21. o.) nem VI. László fia volt, hanem II. Ulászlóé; Zapoljaji (Zápolya) Jánost (22, o.) nem az elhunyt Matjás (Mátyás) helyére választották meg királynak, ha­nem II. Lajos helyére; I. Liopoldus (Lipót) csá­szár felesége nem Szabijja (Izabella) volt, hanem a spanyol Margit Terézia (38. o.); Forgács Simon és Heister császári generális között 1704-ben nem a Szemere nevű helyen került csatára a sor, hanem a Győr megyei Koroncónál, és Forgács generális nem esett el a csatában, hanem 1730-ban halt meg (47. o.).

Néhány elírás is zavarólag hat: Kassát nem 1290-ben, hanem 1230-ban alapították. A 25. ol­dalon 1598 helyett 1508, a 20. oldalon 1459 helyett t 1159 van tévesen feljegyezve.

Az országos eseményeknél is nagyobb figyelmet szentel az ismeretlen szerző az erdélyieknek. Ezek közül a legtöbb az erdélyi városokra, természeti csapásokra vagy tüneményekre vonatkozik.

Kolozsvárt háromszor is tűzvész pusztította el. Az 1655-i oly nagy volt, hogy 1800 ház esett áldo­zatául, az 1697-i hatalmas tűzvész alkalmával a vá­ros nagy része és iskolája is (dár-üt-ta^clim), azaz a protestáns kollégium is porrá égett. A harmadik tűzvész 1724-ben volt. Kolozsvárnak más neve­zetességeit is megemlíti: 1178-ban alapították, itt született Mátyás király 1443-ban (!), 1724-ben a belső várat újjáépítették, itt halt meg Erdély kor­mányzója, Kornis Zsigmond 1731-ben stb.

Brassót 1203-baa alapították (12. o.), 1421-ben II. Murad szultán kirabolta (16. o.), 1681-ben ha­talmas földrengés pusztította el (41. o.), 1689-ben nagy tűzvész áldozata lett (44. o.), 17185-ban nagy pestisjárvány volt (56. o.), 1738-ban ismét földren­gés pusztított (64. o.).

Szebent 1160-ban a szászok alapították ( 12. o.), 1603-ban Székely Mózes a várat bevette (27. o.), 1702-ben a várat megerősítették (47. o.), 1708-ban itt halt meg Erdély kormányzója, Bánffi György (49. o.), 1713-ban országgyűlés színhelye volt (56. o.), 1718-ban pestisjárvány pusztított (56. o.) stb.

Erdélyben és Magyarországban kétszer is pusz­tított és nagy károkat okozott a szarvasmarhavész (1678-ban és 1709-ben). 1738-ban Temesvárott pusztított a pestis, mely átterjedt Erdélybe is. 1740-ben nagy szárazság tette tönkre a termést, s emiatt éhínség keletkezett (66. o.).

1680. december havában hatalmas üstökös jelent meg az égen (40-41. o.), 1737 februárjában pedig tüzes üstökös csillag (62. o.).

A világeseményekből is találunk a műben néhá­nyat: 1380-ban a már említett Sejárius (Sajar Bus?) feltalálta a pusztító puskák és ágyúk készíté­sét (15. o.), 1452-ben az alamanországi Mogut­csija (németországi Mainz) városban feltalálták a könyvnyomtatást (18. o.), és 1492-ben Kolumbusz felfedezte az Újvilágot (21. o.).

A műhöz egy függelék is van csatolva, melyben a szerző általános tudnivalókat közöl Mádzsarisz­tánról (67-76. o.), mint pl. az ország elnevezése, adminisztratív felosztása, városok és tartományok száma, a lakosság helyzete, vallási és nemzetiségi helyzet stb.

Röviden meg kell még emlékeznem a személy- Es helynevek írásáróI és kiejtéséről. Minden nevet ma­gyar betűkkel, fonetikusan írtam át. A török nyelv­ben meghonosodott neveket a szerző abban a for­mában használja, ahogy a török nyelvben kiala­kultak: Avrupa-Európa, Aszja-Azsia, Iszpanja.­Spanyolország, Belgirád-Belgrád, Venedik-Ve­lence, Lehország-Lengyelország stb.

A magyar eredetű neveket a szerző magyaros alakban, fonetikusan írta át : Erdel, Kolozsvár, Po­zson, Szeged, Siklós, Árpád, Szent István, Szent László, Szabolcs stb.

A magyar é, c, gy, ny, ty hangokat, melyek a tö­rök nyelvben hiányzanak, í (ej), cs, nj betűkkel, a gy és ty hangot kef betlivel írta át a szerző. E két utóbbi jól kifejezhető gj, ill. tj betűkkel, pl. Gjőr, Gjarmat, Gjula, Matjás, Lejl (Lél), Bejla (Béla, de néha csak Bela alakban írja), Hunjadi, Gejza stb.

A császárok, királyok, királynők neveit latinos formában írja: Karolus, Liopoldus, Friderikus, Marija Kalavudija (Claudia) stb.

A szerző a számára ismeretlen neveket gyakran erősen eltorzítja, pl. Csicslija (Cillei), Csicsí (Zichy), Gécsi (Ghyczy), Istejnvil (Steinwille), Szajavodja (Szavója), Karispamid (Kriechbaum),

A Madzsar Tárihi több téves és hiányos adata ellenére nagyon érdekes és figyelemre méltó mű, mert híven tükrözi, hogyan látták Magyarországot, a magyar történelmet mohamedán szemmel a XVIII. század első felében.

Blaskovics József