források | Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata. Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra. |
![]() | |
Blaskovics József : |
|
Ebben az összefoglalásban az van röviden megírva, hogy Üngürüsz népe, vagyis a madzsar nép attól az időtől kezdve, amióta felkerekedett a Sztyeppék Világsávjáról [Dest Iklimi], és elfoglalta mostani hazáját, Madzsarisztánt és Erdel országát, mit élt át és min ment keresztül a mai időkig, [továbbá] milyenek voltak a kapcsolatai a Magas Oszmán Birodalommal és a nemcsékkel. A madzsar nép történelmi könyveiben meg van írva, hogy a madzsar nép a
tatár népfajták közül eredő népfajt alkot. Nagyszámú sátorlakó nép volt, mely
ősidők óta megállás nélkül állandóan vándorolt kelet országaiban a Nagy
Sztyepp [Dest-i Kebir] néven ismert végtelen széles pusztaságokon. Íszá
[próféta] őfényessége születésének 371. évében, ami [Mohamed] próféta -
legyen számára kifejezve a legtökéletesebb jókívánság - Hidzsrája előtt 587
évvel [!] volt, az említett néptörzs a sztyeppről felkerekedett azzal a céllal,
hogy a nyugati országokba vándorol. Az Itil folyó és Ten folyó között elterülő tágas pusztaságon, mely
Dest-i Kipcsak [Kipcsak Sztyepp] néven ismeretes, felütötte sátrait, és egy
évig az említett területen nomadizált. Azután az említett nép, mely tízszer
százezer lelket számlált, átkelt a Ten folyón, és behatolt Avrupa országaiba.
Sáskahadként minden oldalról rátámadtak Avrupa területeinek lakosságára, és
darázs-veszedelmet hoztak a fejükre. Országaikat elpusztították, vagyonukat és
élelmüket elrabolták és kifosztották. Támadásaikkal Avrupa összes országainak
népét elnyomták és nyugtalanították. Nyolc
évig tartott ez az állapot. Széltében-hosszában portyáztak és zsákmányoltak.
Ezenközben szerfölött megtetszett nekik Avrupa éghajlata, vize, levegője, s
ezért elhatározták, hogy a Pannonija nevű tartományt, melyet ma Üngürüsznek
vagy Madzsarisztánnak hívnak, hazájukul választják. Ebben az országban
telepedtek le, és alapítottak maguknak hazát. [Íszá próféta] születése után a 380. évben az ország területét a bégek
között felosztották, és törzseiknek adományozták. Azután városokat és falvakat
alapítottak, és megkezdték az ország felvirágoztatását. Avrupában
akkor sok különféle nemzet élt, melyek féltek tőlük, s emiatt teljes biztonságban
érezvén magukat, az ország felvirágoztatásával és építésével voltak
elfoglalva. Az említett ország sokféle nép lakóhelye volt. Az említett madzsar [hon]foglalás
következtében nagy részük elhagyta az országot, és a járhatatlan hegységekben
keresvén menedéket szétszóródott. Egyedül a szász nevű népnek, mely nagyszámú volt, egy csoportja Erdelben
maradt, és különböző feltételek alatt meghódolt. Máig is Erdeiben laknak, és
az erdeli városok és erős várak legnagyobbrészt ennek a néptörzsnek az
építményei. Az orosz és eflák nép egy csoportja szintén meghódolt, és
Madzsarisztánban cs Erdeiben telepedett le. [Íszá próféta] születésének 401. esztendejében egy hős, bölcs és éles
eszű, Atila nevű személyt herszek címmel fővezérüknek választottak, és mindnyájan
magukra vették az engedelmesség pányváját, és meghódoltak neki. Ügyeik
intézésének gyeplőjét megbízható kezébe helyezték. [Íszá
próféta] születésének 416. esztendejében az említett hercegüknek, Atilának királyi
címet adományoztak, és így ő lett a madzsar néptörzs első királya. Fenséges,
hatalmas, erős és független király volt. [Íszá]
születése után 441-ben hadjáratot indított a Nemcseországok ellen, és négy éven
keresztül tartó támadások során a legnagyobb részüket elfoglalta és
elpusztította. Azután
Firancsa vidékei ellen támadt, és Tolun nevű város közelében megütközött a
kétszázezer főnyi firenk sereggel. Hatalmas csata fejlődött ki, mely
napkeltétől napnyugtáig tartott. A firenkek padisahja és sok kiváló
vezére esett el. Atilának nyolcvanezer katonája esett el, és vereséget szenvedett. [Atila] ezután visszatért Madzsarisztánba, és új sereget gyűjtve a következő
évben Italja országába ment azzal a céllal, hogy elpusztítja Rómát. De a
római pápa [Roma papaszi) és Róma népe mérhetetlen kincseket fizetett
neki, és így létrejött a béke, s Róma felszabadult. Ennek ellenére Italja
számos városát feldúlta és kirabolta. Ezenközben
Italjának gazdagjai a puszta és elhagyott szigetekre menekültek, amelyeken ma
Venedik városa van, és ott felépítették Venedik városát. 444-ben az említett Atila király a Nemcse tartományokat dúlta
fel, de közben Szikamberija nevű városban százhuszonnégy éves korában [!],
királyságának negyvennegyedik évében a sors kifárasztotta és meghalt. Két fia, Csaba és Aladár között a királyság öröklése miatt
viszály támadt, és a madzsar nép két pártra szakadt. A két királyfi pártja
között végül is harcra került a sor. Olyan csata kezdődött, amilyent eddig
senki sem látott, és egymást úgy lekaszabolták, hogy azt elmondani sem lehet.
A madzsar nép többsége elpusztult. Csaba
királyfi seregéből az öldöklés után mintegy tizenötezer madzsar maradt, akik
elhagyták Madzsarisztánt, és visszatértek ősi hazájukba, a Nagy Sztyeppre
[Dest-i Kebir]. Aladár királyfi pedig a csatában elesett, seregének
maradványai, az öldöklés után mintegy háromezer madzsar, Erdel országának egy
részébe húzódott, és letelepedett. Azután a madzsar nevüket is megváltoztatták,
és a szekel nevet vették fel. Mindmostanáig az erdeli madzsarokat szekeleknek
nevezik. [Íszá
próféta] születésének 448. esztendejében az osztrogót nevű nép jött
Madzsarisztánba, melyet pusztán és üresen talált. Itt letelepedett és hazát
alapított. Madzsarisztán egyes vidékein a tót nevű nép volt letelepedve, mely
[még az osztrogótok] előtt a madzsarok kíséretében [szövetségében] jött be a Sztyeppről. Egy idő múlva a nemcse nép megerősödött, és a Karolus nevű nemcse [!]
császár háborút indított ez ellen a nép ellen, hogy a madzsarok miatt bosszút
álljon rajtuk. A lakosság nagy része elpusztult, de maradványaik a mai napig
Madzsarisztánban laknak, és egy tartomány [nagyságú] területet népesítenek be. Ezenkívül a fent említett szász néptörzs Erdelben maradt, és az eflák
nép [is] Erdelben és Madzsarisztánban szétszóródva élt. Ezeket erdeli vagy
madzsar eflakoknak nevezik. A lengyel határ közelében levő területeken pedig
az orosz nép maradt fenn. Mostanában mindezek [a népek] alattvalói az
országnak. [Íszá próféta] születésének 526. évében Avuszturjából a
longobardus nevű nép jött be Madzsarisztánba, és telepedett le. Egy ideig ott
laktak, de [Íszá] születése utáni 568. évben Madzsarisztánt elhagyták, és
Italja országába költöztek. Ez az említett nép ma is Italfában él. [Attól az időtől kezdve), amióta a madzsarok [először] elhagyták a
Sztyeppet, [Íszá próféta] születésének a 744. évéig háromszázhetven év (!)
telt el. Ennyi idő eltelte után az említett évig, vagyis Íszá próféta
születésének 744. évéig, amely (Mohamed) próféta - akire töméntelen áldás
szálljon! Hidzsrája után körülbelül a 157., évvel egyezik meg [!], a kétszázezer
(főnyi madzsar nép másodszor felkerekedett a Nagy Sztyeppről [Dest-i Kebir), és
a régebbi hazájába, Madzsarisztánba költözött, melynek megszállása után ott
letelepedett. Újonnan megkezdték az ország építését, városokat, várakat és falvakat
kezdtek alapítani. Árpád, Gjula, Kend, Szabolcs, Ürs, Lejl és Bulcs nevű hét
kapitányuk [kapudan) volt. Árpádot nevezték ki valamennyiük főkapitányává. Az
egész Madzsarisztánt hét kerületre osztották, és mindegyik kerületet egy-egy
személy parancsnoksága alá helyezték, akinek kapitányi méltóságot adtak. Több mint száz évig így folyt az életük, amikor is [Íszá próféta]
születésének 803. évében főkapitányuk, Árpád meghalt. Helyére Zoltán nevű fiát
nevezték ki mindnyájuk beleegyezésével. 890-ben azonban ő is meghalt, és helyébe Taksos nevű fiát nevezték ki
főkapitánynak. Ilyen módon 154 éven keresztül Madzsarisztán uralkodóit főkapitányi
méltósággal ruházták fel. 898-ban Taksos is meghalt, helyére Gejza nevű fia lett a főkapitány. Az
említett főkapitány tudatlanságban [pogányságban] lévén, a római pápa biztatására
és csábítására felvette a keresztény vallást. Elhatározta, hogy a keresztény
országokhoz kíván tartozni, és felvette a királyi címet. A királyi méltóság
[felvételével] ő lett tehát most a madzsar nép első királya. De 999-ben
meghalt, és helyére Szent Istvánt nevezték ki madzsar királynak. Ő is felvette
a kereszténységet. A római pápa ajándékul és megtisztelésül egy drágakövekkel
díszített koronát [tadzs] küldött neki. A madzsar nép a régi tudatlanságban [pogányságban] élt, s mivel
Allahról semmi tudomásuk sem volt, semmiféle valláshoz nem voltak kötődve, ennek
a két gonosz [bed yanaz] királynak az idejében mindnyájan felvették a
kereszténységet. [Íszá
próféta] születésének 1039. évében ő is elhunyt, és mivel nem volt fia, „a
hitetlen nemzetek egysége" elvének értelmiben a keresztény népek felé
mutattak [a madzsarok] hajlandóságot és barátságot. Ezzel az indokolással a
nemcse fajtához tartozó Peter Alamani nevű Nemcse-[ország] belit választás
útján nevezték ki királynak. Ez volt a harmadik madzsar király. 1042-ben ő is meghalt. 1042-ben Aba nevű madzsart választottak meg
királynak. Az ő idejében a madzsarok a kereszténységtől [naszránílik] elfordulva
visszatértek régi tudatlanságukba (dzsehálet], de 1043-ban ismét visszatértek a
keresztény valláshoz. 1059-ben
egy Bejla nevű madzsart választottak meg királynak. Az ő idejében az egész
madzsar nép elhagyta a kereszténységet, de Bejla király a lázadókat leverte és
megsemmisítette. [Most már] harmadszor tértek vissza a kereszténységhez, és
megnyugodtak. Attól az időtől kezdve a mostani időkig a hitetlenség
zsarnoksága és a kereszténység nyomorúsága alatt állnak. Ebben
az állapotban lévén királyaik nem maradtak tétlenségben, városok, várak és
erődök építésével és az ország felvirágoztatásával foglalkoztak. Számos várost,
várat alapítottak és építettek fel, s az országot virágzóvá és műveltté tették. [Íszá próféta] születésének 1062. évében egy Szalamon nevű magyart
választottak és tették meg királyukká. Ő volt a hetedik madzsar király. 1071-ben a Szent László nevű madzsart választották meg királlyá, aki
Várad várát alapította és építette fel. 1096-ban
a Kálmán nevű madzsart választották meg királynak, aki a madzsarok tizedik
királya volt. 1115-ben II. Istvánt választották meg királlyá, 1132-ben pedig a
II. Bejfa nevű madzsart tették meg királyukká. 1142-ben III. Gejza lett a király. Ez a király
azzal a céllal, hogy biztosítsa alattvalói számára a nyugalmat és békét, s
hogy az országot virágzóvá és gazdaggá tegye, alattvalói közül a szász népnek
is engedményeket tett. ÁItalános engedélyt adott arra, hogy fallal körülvett
városokat, várakat és erődöket építsenek. Ebből kifolyólag a szász nép 1146.
évben belekezdett Medgjes városának építésébe, melyet körös-körül hatalmas
fallal körülvett várossá építettek ki. 1160-ban
a szász nép Erdeiben, Szebin nevű város építésébe fogott. 1162-ben
III. Istvánt választották meg királlyá. 1173-ban pedig III. Bejla lett a magyar
király. 1178-ban Erdelben a madzsarok Kolozsvár nevű, falakkal körülvett
város építésébe kezdtek. 1193-ban az Imre nevű madzsart választották meg királlyá. 1098-ban [!]
Erdelben a szász nép a Segesvár nevű, fallal körülvett város építésébe kezdett.
1200-ban ismét Erdelben a szász nép a Szászváros nevű város építésébe fogott,
1200-ban ismét az erdeli szász nép a híres Barasó nevű, fallal körülvett város
építésébe kezdett. 1206-ban Erdelben a szász nép a Pistericsa nevű, fallal körülvett város
építésébe kezdett. 1211-ben
II. Lászlót nevezték ki madzsar királynak. Az említett évben László helyébe
II. Andrást nevezték ki madzsar királynak. 1235-ben IV. Bejla lett a madzsar király. 1239ben Erdelben a madzsar
nép az Enid nevű város építésébe kezdett. A város közepén két kisebb várat is
építettek. [Íszá próféta] születésének 1242. évében a tatár nép megszámlálhatatlan
seregei Erdel és Madzsarisztár sok vidékét elpusztították, minden vagyonukat
kirabolták és elzsákmányolták. Két évig tartott ez az állapot, aztán fáraói
zsákmánnyal eltávoztak. 1245-ben
a madzsarisztániak Lőcse nevű város és vár építésébe kezdtek. 1270-ben
IV. Istvánt választották meg madzsar királynak. Ő volt a madzsar népnek a huszadik
királya. 1273-ban III. Lászlót választották meg madzsar királynak. 1290-ben [!] Madzsarisztánban
Kasa nevű vár és város építését kezdték meg, 1291-ben
III. Andrást választották meg madzsar királynak. 1300-ban Erdelben Fogaras
nevű város építése kezdődött meg. A város közepén egy kisebb várat is
építettek. A madzsarok és az erdeli eflakok népe ezt közösen építették. 1302-ben a cseh származású II. Vencseslavust választották meg Madzsarisztán
királyának. 1305ben pedig a nemese származású Otót választották meg madzsar
királynak. 1390-ben egy italjai olosz (olasz) származású személyt, II. Károlyt nevezték
ki madzsar királynak. 1324-ben Madzsarisztánban Bardfal nevű város építését
kezdték el. 1342-ben egy Lajos nevű madzsart [!] választottak meg madzsar királynak.
Az említett király bölcs, hős és bátor ember volt. A régi királyok idejében
lázadozó szász népet megfegyelmezte, és engedelmességre kényszerítette. Az
Eflak és Bugdan országokat, valamint a szirb nép területeit hatalma alá
hajtotta, és valamennyit engedelmességre és parancsainak betartására
kötelezte. 1380-bar egy Sejárius nevű pap feltalálta a pusztító puskák és ágyúk
készítését - AIIah átka szálljon rája! 1383-bar Lajos király meghalt, és helyére Marija nevű lányát nevezték ki
madzsar királynak. Ez volt az első nő, aki Madzsarisztán királya lett. 1386-ban
Marija férjét, Sikmondot, aki nemcse származású parancsnok volt, nevezték ki
Marija helyére királynak. Az
említett király az Oszmán dinasztia ellen akart hadjáratot indítani. [A
hadjárat] költségeire a lengyel királytól nyolcvankilencezer fekete gurus
kölcsönt vett fel, és elzálogosította neki a madzsarisztári Szeges
tartományban levű három nagy várost, melyeket átengedett a lengyel király
fennhatósága alá. 1393-ban ezzel az alávaló sereggel hadjáratra indult, és Nigeboli
környékén megütközött Bajezid szultánnal. Serege azonban vereséget szenvedett,
ő maga pedig elmenekült. 1394-ben Eperjes nevű madzsarisztáni várost falakkal övezték körül. 1401-ben
Erdel vajdája, István vajda az említett Sigmond királyt elfogta, és börtönbe
vetette. Valahogy sikerült kiszabadulnia, ismét madzsar király lett. István
vajdát csellel sikerült kézre kerítenie, aztán megölette. 1420-bar
az Erdelben lakó madzsarok és szászok nagy tömegben elhagyták hazájukat,
Bugdanba költöztek át, és ott telepedtek le. 1421-ben az Oszmán dinasztia nyolcadik padisahja, II. Murad szultán
Erdel ellen hadjáratot indított. A Barasó nevű fallal körülvett várost és környékét
kirabolta, Barasó városának előkelőit elfogatta, és bilincsbe verve
elhajtotta. A várban maradottak azonban megmenekültek. 1432-ben
Murad szultán seregével ismét betört Erdelbe, Barasó vidékét és a széles
környéket az oszmán sereg végigportyázta és kirabolta. 1437-ben Erdel alattvalói felkeltek, és fejedelmük ellen fellázadtak. 1438-ban
egy nemcse származású, Albert nevű [személyt] választottak meg madzsar
királynak. Az említett király Murad szultánt és seregét Madzsarisztánból
kiűzte. Azután Venedik ellen indított háborút, és Dalmacaija tartományát a
venedikiektől elfoglalta. 1440-ben
a lengyel származású IV. Lászlót választották meg madzsar királynak. Ő volt a
harmincadik madzsar király. Az
említett évben Hunjadi János nevű madzsart nevezték ki erdeli vajdává. 1441-ben
az említett vajda Erdelben, Szent Imre nevű helyen csatát vívott Medzsdi
béggel, és Medzsdi béget leverte. Az ő szavai szerint a csatában húszezer
iszlám katona esett el, a madzsarokból csak háromezer. 1443-ban az említett vajda Belgirád közelében ütközött meg az iszlám
sereggel, és győzött. Ebben a csatában az ó szavai szerint az iszlám seregből
harmincezer ember esett el. Az
említett évben Kolozsvár városában született Matijás királyfi, aki [a
madzsarok] híres királya lett. 1444-ben IV. László nevű madzsar király az Oszmán dinasztia ellen hadat
indított. Várna mellett hatalmas csatára került a sor, melyben a madzsar sereg
veszteséget szenvedett. Maga László király is elesett. 1445-ben a nemcse származású V. Lászlót ötéves korában választották meg
madzsar királynak. Az említett évben a fent nevezett Hunjadi Jánost nevezték
ki Madzsarisztán kormányzójának, vagyis az [állam] ügyek irányítójának és a
kiskorú király helyettesének választották meg. 1452-ben
az alamanországi Mogutcsija nevű városban feltalálták a könyvnyomtatás
művészetét. 1453-ban az említett kormányzó [gubernator] a nemcséktől
visszakérte a madzsar koronát. Mivel a nemcsék vonakodtak visszaadni, sereggel
indult ellenük, Becs környékét feldúlta, kifosztotta és elpusztította. A
„korona" nevezetű említett [királyi] korona bizonyos ürüggyel egy idő óta
Friderikus nevezetű nemcse császár birtokában volt. Végül is akarva, nem
akarva az említett császár [a koronát] visszaadta. Az említett évben Lászlót
cseh királynak is megválasztották, és megkoronázták. 1554-ben Budunba
érkezett, és trónjára lépett. 1455-ben megkezdték Erdelben a Torda nevű város építését. 1456-ban
az Oszmán dinasztia padisahja, Mehmed kán Belgirád várát vette ostrom alá. A
várat az említett Hunjadi az [egész] ország hozzájárulásával megvédte, és nem engedte
át az oszmánoknak. Az
említett évben Hunjadi Zemlinben meghalt. Az említett fiait, Hunjadi Lászlót és
Hunjadi Matjást azzal a váddal, hogy Csicslija grófját meggyilkolták,
elfogták, és a nemcse intrikája alapján Budunban börtönbe vetették. Három nap
múlva Lászlót meggyilkolták, Matjást pedig bilincsekbe verve Becsbe küldték. 1457-ben Szilágji Mihált, egy madzsar előkelő [személyiséget]
választották meg Erdel és Madzsarisztán kormányzójává, vagyis az államügyek
intézésével bízták meg. 1458-ban
Hunjadi Matjásért a madzsarok vérdíj címén Podebrádi nevű cseh királynak
ötvenezer aranyat fizettek, és kiváltották. Peste nevű helyen egyhangúlag
Madzsarisztán királyává választották, és 1159-ben [!] a királyi trónra
ültették, s a kormányzás gyeplőjét ügyes kezébe helyezték. 1465-ben az
említett Hunjadi Matjást a madzsar koronával megkoronázták. Az említett korona
huszonnégy éven keresztül Friderikusnak, a nemcse császárnak a birtokában
volt. 1479-ben
Erdel vajdája, Bátori István és egy erdeli főúr, Kinizsi Pál Erdelben a Nán
nevű pusztán nagy csatát vívtak az oszmán sereggel. Az oszmán sereget
leverték, és saját elbeszélésük szerint az oszmán népből harmincezer, a madzsar
seregből nyolcezer ember pusztult el. 1475-ben
az említett Matjás király bosszúhadjáratot indított a nemcsék ellen, és Becs
várát ostrom alá vette, kiéheztette és elfoglalta. 1480-ban Matjás király bécsi
tartózkodása idején meghalt. Halála napján a Budunban tartott oroszlánok is
[érdekes] véletlen folytán elpusztultak. Az
említett évben a lengyel származású Lászlót választották meg madzsar királynak. [Íszá
próféta] születésének 1492. évében Kolumbus nevű spanyol kapitány felfedezte
az Újvilágot. 1515-ben
VI. Lászlónak a fiát, II. Lajost választották meg magyar királynak. 1525-ben
Szultán Szülejurán kán, az Oszmán dinasztia padisahja seregével Belgirádhoz
érkezett, melyet ostrom alá vett és elfoglalt. 1526-ban Mohács mezején
II. Lajos király Szultán Szülejurán kánnal csatát vívott, melyben az oszmán
sereg győzött, és a madzsar sereg elpusztult. Lajos király is meghalt. Az
említett évben Erdel vajdáját, Zapoljaji Jánost, az elhunyt Matjás [!] helyére
madzsar királlyá választották. 1528-ban a nemcse I. Ferdinandust párthívei
[erőszakosan] madzsar királlyá választottak. Közte és János király között a
királyságért meginduló viszályban János királyt elűzte Budunból. János azonban
intézkedett, és Ferdinandus kezéből Budunt felszabadította. 1530-ban
a keresztény népek között vallásviszály keletkezett. Az ogustina nevű vallás
még V. Karolus nemcse császár előtt keletkezett, és nem lehetett megszüntetni.
Ezért megegyeztek abban, hogy engedélyt adnak mindenki számára [annak a
felvételére]. 1540-ben János király meghalt, és helyére a kiskorú János nevű fiát
választották meg magyar királynak. 1541-ben Szülejurán szultán elfoglalta Budun várát. Az ifjú János
madzsar királyt és anyját, Eliszabelát Erdelbe küldte, és Erdel fejedelmévé
nevezte ki. 1543-ban
az oszmán sereg Madzsarisztánban Alap, Siklós, Üsztörgon, Isztoni Belgirád és
Tisza nevű várakat és palankákat foglalta el. 1552-ben
az oszmán hadsereg Timisvár várát foglalta el. 1565-ben a nemcse származású Makszimilijánust választották meg madzsar
királynak. 1567-ben Szülejurán szultán kán elfoglalta a madzsarisztáni Sziged
várát. 1570-ben Madzsarisztánban megkezdték a Kalló nevű vár építését. Az
említett évben János erdeli vajda meghalt, és helyére egy erdeli főurat, Bátori
István vajdát nevezték ki. 1571-ben az említett Bátori Istvánt lengyel
királlyá választották, és helyére Bátori Kristófot nevezték ki Erdel
vajdájává. 1572-ben
a nemcse II. Rudolfust választották meg Madzsarisztán királyává. 1581-ben
Erdel vajdája, Bátori Kristóf meghalt, és helyére fiát, Bátori Zsigmondot nevezték
ki Erdel vajdájává. A Magas Porta választását jóváhagyta, és oltalma alá
vette át. 1582-ben bevezették az új naptárt, melynek a firenk nemzetek nagy
jelentőséget tulajdonítottak. A régi naptárt tíz nappal előre igazították. 1585-ben
Gécsi Jánost nevezték ki Erdel kormányzójává. 1586-ban meghalt a lengyel király, Bátori. 159o-ben Erdelben és Madzsarisztánban nagy földrengés volt. Sok ház és
épület pusztult el. 1594-ben Madzsarisztán főurai, Nádasdi és Zeríni, a madzsarisztáni
iszlám határvidéken néhány palankát elfoglaltak. 1595-ben Bátori Zsigmond fellázadt az oszmánok ellen, és elfoglalta
Lipova és Janova várait. Eflakban Szinán pasa ellen indított hadjáratot, és
Szinán pasát leverte. Az említett évben a nemese Mansfeld nevű gróf bevette Esztergont. 1596-ban Nádasdi Ferenc nevű gróf Madzsarisztánban az iszlám
határterülethez tartozó Tata nevű várat foglalta el. Az említett évben Makszimilijanus nevű nemese herceg Nádasdi
megbízásából elfoglalta Vács és Hatvan várait. Az
említett évben III. Mehemmed szultán százötvenezer fónyi seregével Egre várát
vette ostrom alá, és húsznapi ostrom után elfoglalta. Ugyancsak az említett évben
az említett avuszturjai herceg, Makszimilijanus, és ez említett Bátori Zsigmond
Keresztes mezején Ahmed szultán kánnal ütköztek meg, de mindketten vereséget
szenvedtek, és Ahmed szultán kán került ki [a csatából] győztesen. 1508-ban [!] a madzsar katonaság Gjőri várát egy furcsa ürüggyel az
oszmánok birtokából kiszakítatta, és ezáltal megmenekült. 1599-ben
Bátori Zsigmondot leh királlyá választották, és Erdel vajdaságára Bátori
Andrást nevezték ki. Az
említett évben Bugdan vajdája, Mihál vajda az erdeli vajdát, Bátori Andrást és
a mellette levő Kardinál nevű papot elfogatta, megölette, és elfoglalta Erdelt. 16oo-ban
az oszmán sereg elfoglalta Kanizsa várát. Az említett évben Básta nevű nemcse a nemcse sereggel Erdelbe jött, és
Mihál vajdát Erdelből kiűzte. 1601-ben az erdeli befolyásos urak Bátori
Zsigmondot, aki lengyel király volt s még azelőtt Lehországba ment, titokban
Lehországból Bugdanba, Bugdanból ismét titokban Erdelbe hívták meg, valami
ürüggyel Kolozsvár városába juttatták, s Bástának menekülnie kellett. Azután
Garaszló nevű helyen az említett Bátori Zsigmond és Básta között harcra került
a sor, melyből Básta került ki győztesen. Bátori
Zsigmond a Magas Portához menekült, és [katonai segítséget] kért. Nagyszámú oszmán
és tatár sereggel tél idején Bugdanból behatolt Erdelbe, de Básta visszamenekült
Madzsarisztánba. Bátori Zsigmond Básta párthíveit az oszmán és tatár sereggel
rabszolgaságba hurcoltatta, vagyonukat és élelmüket zsákmányul ejtette. 1602-ben [Básta] Mihál vajdát megölette. Bátori Zsigmond pedig elhagyta
Madzsarisztánt, a csehországi Paraga városába ment, melyet lakóhelyéül
választott. Az említett évben azonban Básta visszatért Erdelbe, és el akarta
foglalni, de az erdeli sereg szembeszállt vele. [A csatából] Básta került ki
győztesen. Az erdeli sereg fővezére a művelt Székel Mózes volt, aki a vereség
után a Magas Államhoz [Portához] menekült. Azután Básta az erdeli Pisztericsa várát vette ostrom alá, és
elfoglalta. 1605-ben Székel Mózes visszatért, és tatár sereggel behatolt Erdelbe.
Két vár, Szabin és Segesvár bevétele után egész Erdelt elfoglalta, s az erdeli
előkelőségeket és sereget a saját hatalmába vette. Végül Barasó közelében egy
csatában az említett Székel Mózes elesett. 1604-ben a nemcse Básta mint győztes abban bizakodott, hogy csaknem
egész Erdelt és a madzsarokat hatalmában tartja, de az említett évben a
madzsar előkelőségek egyike, Pocskaji István nevű madzsar a nemcsék ellen
fordult, a nemcse sereget több ízben leverte, és egész Erdelt, valamint Madzsarisztán
számos városát és várát a nemcséktől felszabadította, és saját hatalmába vette. A dologban az a különös, hogy a nemcse katonaság ezenközben Erdelt
hatalmába kerítette, ellepte a városokat és falvakat, hogy ott töltse a telet
és nyarat. Ezáltal a lakosságnak szerfölött nagy szenvedést és nyomorúságot okoztak.
Az erdelieket az éhínség és a nemcsék kínzása kétségbeejtő helyzetbe hozta. Pocskajinak intézkedései következtében a városi és falusi lakosság
összefogott, és az Igazságos [isteni] fenségtől böjtöléssel és imával az
éhínség megszüntetését kérték. Megállapodtak egy napban, melynek éjjelén a
Szentlélek kegyelméért [imádkozva] mindegyikük megöli az elszállásolt nemcsét.
Szájról szájra járt [ennek a hőstettnek a híre], hogy ily módon egyetlen éjjel
az egész tartományban hatvanezer nemcsét gyilkoltak le. 1605-ben
az említett Pocskaji Istvánt egyhangúlag Erdel hercegének, vagyis bégjének
választották. Ez ideig az erdeli fejedelmek [hákim] kormányzó [gubernator],
vagyis vajda [vojvoda] címmel uralkodtak. Az
említett évben Pocskaji Madzsarisztánban a Szakmár nevű várat vette ostrom alá.
A várban levő nemcse katonaság szabad elvonulás feltétele alatt a várat Pocskajinak
átadta. De amint a nemcse katonaság elhagyta a várat, az erdeli sereg rájuk támadt,
és mindnyájukat lekaszabolta. Ismét
az említett évben az említett Pocskajit Szász-Medgjes nevű városban közös
megegyezéssel [a szászokkal] megerősítették erdeli uralkodónak. Azután
Madzsarisztánba a Raskó nevű mezőségen [táborozó] Oszmán dinasztia seregéhez
ment. A nagyvezír fejedelmi palástba öltöztette, és erdeli fejedelmi
minőségében, úgy, mint azelőtt [a többi fejedelmet], megerősítette. Az
említett évben Rákócsi Zsigmondot nevezték ki Erdel kormányzójává. Az említett Pocskaji István a nemese császárral, Rudolfus császárral kibékült,
és az ő közvetítésével az Oszmán dinasztia padisahja és az említett Rudolfus
nemcse császár között húszévi időszakra megkötötték a békét. Nem sokkal ezután
az említett Pocskaji, Kasa városában tragikus (körülmények között] meghalt. 1607-ben Erdel kormányzóját, az említett Rákócsi Zsigmondot hercegi
címmel Erdel fejedelmének választották, de mivel az emlftett [Rákócsi
Zsigmond] Madzsarisztánba távozott, helyére Bátorít nevezték ki erdeli
fejedelemmé. 1611-ben
az említett Bátori Rákócsinak Szebin várában letéteményezett fáraói vagyonát
jogtalanul elzsákmányolta. 16I2-ben
a nemcse császár, Rudolfus a sors végzete következtében Paraga városéban
elhalálozott. Az említett évben a nemcse származású Matjást választották meg
Madzsarisztán királyává. 1613-ban
Bátori Gábort Várat városában lesből puskagolyóval megölték. Helyére Betlen
Gábort választották meg Erdel fejedelmének. 1614-ben
az ország két előkelő személyét, Szilőzi Jánost és Ladáni Gergelt azzal a
váddal, hogy Bátorít ők gyilkolták meg, elfogták, és a harangtoronyból
letaszítva az elmúlás földjébe vetették. 1618-ban
a nemcse II. Ferdinandust választották meg madzsar királynak. Ő volt a
negyvenedik madzsar király. Az
említett évben Betlen Gábor erős hadsereggel elindult Erdelből, és bevonult a
madzsarisztáni Kasa várába. Összehívta Madzsarisztán előkelőit és nagyjait
tanácskozásra, majd Pozsonba indult, és részt vett az országos tanácskozáson
[országgyűlésen]. 1620-ban
az oszmán sereg ostrom alá vette a madzsarisztáni Vács nevű várat, és elfoglalta.
1621-ben
Betlen Gábor a „korona" nevű madzsar királyi koronát Zolijom várából Kasára,
majd onnan az Ecsed nevű várba vitette. Az említett évben Betlen Gábor elindult
Kasáról és a Bisztricsa Bána nevű városba ment, ahol egyhangú választással
Madzsarisztán királyává választották. Rákócsi Zsigmond a Szerencs nevű városban meghalt. 1622-ben II. Ferdinandus feleségének, Elionórának a magyar királynői
címet adományozták, és Pozsonyban megkoronázták. [Íszá próféta] születésének 16Z4. évében II. Ferdinandus és Betlen
Gábor békét kötöttek. 1626-ban Betlen Gábor feleségül vette Porok hercegének a
lányát, Katerinát, és nagy pompával Madzsarisztánba hozatta. Az említett évben a nemese származású III. Ferdinindust
választották meg Madzsarisztán királyává. 1629-ben Betlen Gábor meghalt, és az
erdeli Belgirádban temették el, és I. Rákócsi Györgyöt hívták meg az erdeli
fejedelemségre. Az
említett évben a nemcsék és iszvecsek között ellenségeskedés és háború keletkezett,
és erős iszvecs sereg hatolt be a nemcse vidékekre. 1631-ben
egy Eszterházi nevű madzsar palatínus erős sereggel Felső-Madzsarisztánba
[Madzsarisztán-i bálá] jött, és tanácskozásra hívta meg oda az erdeli fejedelmet.
Tárgyalásuk eredménytelennek bizonyult, és Rakoman mezején csatára került a
sor, melyben az erdeli sereg győzött, és a palatínus seregét leverte. Ismét
1631-ben Madzsarisztán népe és alattvalói Kasa környékén fellázadtak, néhány
ezren összejöttek, és az ország előkelőinek vagyonát kifosztották és
kirabolták. Nagy fáradsággal a lázadás tüzét lecsendesítették, sok lázadónak
levágták a fülét és orrát, s fővezérüket, egy Császár Péter nevű rablót
kivégezték. 1636-ban a Szalonta nevű helyen a madzsar sereg leverte az oszmánok
seregét. 1637-ben a római és nemcse császár, II. Ferdinandus a sors végzete
következtében meghalt. Gyarmat és Ónod madzsarisztáni városokat és környéküket
az oszmán hadsereg feldúlta és felperzselte. Debrecsin nevű nagy városnak
számos negyedét a tűzvész elpusztította. 1641-ben
a madzsarisztáni Nitra neve tartományt az oszmán katonaság kirabolta és
kifosztotta. A lakosság nagy részét foglyul ejtette és rabszolgaságba
hurcolta. 1642-ben II. Rákócsi Györgyöt [még] atyja életében az erdeli előkelők
és nép atyja trónörökösévé választotta. 1642-ben az említett I. Rákócsi György erős sereggel behatolt
Madzsarisztánba. 1646-ban a római császár és Rákócsi békét kötöttek, melynek
értelmében Rákócsinak visszaadták azt a néhány kerületet [vármegyét], melyet a
nemcsék tartottak megszállva. 1647-ben
visszaadták a madzsaroknak azt a kilencven templomot, melyet [ezelőtt] a
kálvin és luterán vallású madzsaroktól elvettek, akiknek a vallása
ellenkezett a nemcsék vallásával. Az
említett évben a nemcse IV. Ferdinandust választották meg Madzsarisztán királyává. 1648-ban I. Rákócsi György ötvenéves korában, királyságának
tizennyolcadik évében meghalt. 1651-ben
Rákócsi Zsigmond a cseh királynak, V. Friderikusnak a lányát, Henrijetát vette feleségül,
de még ugyanabban az évben mindketten meghaltak. 1652-ben
az oszmán katonaság a madzsarisztáni Nitra tartományába hatolt, s a lakosságot
rabszíjra fűzte, de Érsek Újvár parancsnoka, Forgács Ádám nevű generális ezerháromszáz
főnyi madzsar [katonájával] eléjük vágott, és Vezek nevű helyen hatalmas
csata keletkezett, melyben nyolcszáz oszmán és kétszáz madzsar esett el, s a
százötven főnyi rabot kiszabadították. Ebben a csatában Eszterházi László,
Ferenc, Tamás és Gáspár nevű négy kiváló gróf is elesett. 1653-ban
Bugdan vajdája, Lupul rendkívül álnok és cselszövő [ember] volt. Emiatt
Rákócsi katonái elhatározták, hogy elfogják. Az említett vajda azonban erről
tudomást szerzett, otthagyta székhelyét, és elmenekült. 1655-ben
Kolozsvár városában ezernyolcszáz ház, templomok, tornyok és harangok a tűzvész
martalékává váltak, s mindvalamennyi porrá égett. Az
említett évben az avuszturjai herceget, Liopoldus Ignacsius nevű nemcsét választották
meg Madzsarisztán királyává. 1657-ben III. Ferdinandus nevű nemcse császár meghalt. Az
említett évben II. Rákócsi György erős sereggel Lehország ellen hadat
indított, de veszteséget szenvedett és visszatért. 1658-ban
a madzsarisztáni Boros Janova nevű várat az oszmán sereg ostrom alá vette. A
várőrség kegyelemre feladta a várat, s az [oszmánok) elfoglalták. 1660-ban
az említett II. Rákócsi Gjalu és Fenes nevű térségen megtámadta az oszmán
sereget, de vereséget szenvedett. Ő maga sebesülten elmenekült, de Váradban meghalt. 1661-ben
a Szakmár nevű virágzó várost a madzsar lakosság harc nélkül átadta a nemcséknek. Az
említett évben a tatár katonaság Erdelben és Madzsarisztánban nagyszámú lakosságot
hurcolt el rabságba, s töméntelen zsákmányt és vagyont harácsolt össze. Az
említett évben Ali Pasa nagyvezír táborában Apafi Mihál erdeli [főurat)
nevezték ki Erdel fejedelmévé. Kis Kaszel nevű helyen összegyűltek az ország
előkelőségei, és valamennyien alattvalóivá váltak. 1662-ben
Kemín János, Erdelben, Segesvár nevű város mellett megütközött Kücsük Pasa nevű
oszmán fővezérrel. Kemín János nemcsékből és madzsarokból álló serege azonban
vereséget szenvedett, és ő maga is elesett. 1663-bon Kirim kánja a tatár sereggel, Eflak és Bugdan vajdáival Erdelből
Budun ellen támadt, és töméntelen kárt okozott az ország lakosságának. Az említett évben az oszmán sereg érsek Újvár várat foglalta el.
1664-ben megtámadta a kolozsvári nemcse várőrséget, és lemészárolta. [A várost
aztán] az erdeli fejedelem alattvalójává tette. Az
említett évben a nemese császár fővezére, Monte Kukoli a Gothard nevű helyen az
oszmán hadsereget leverte. A csatában tizenkétezer oszmánt kaszaboltak le, és
azonnal megkötötték a békét húszévi időtartamra. 1665-ben megkezdték Liopold várának építését. 1666-ban a nemcse császár, Liopoldus Iszpanja királyának Szabijja nevű
lányát feleségül vette, és nagy lakodalmat csaptak. 1669-ben
az oszmánok serege elfoglalta Kandiját. Közben azonban a nemcse császár
Isporik nevű fővezérét erős hadsereggel Madzsarisztánba küldte. Madzsarisztán
nagy városaiba és erős váraiba jogtalanul és erőszakosan nemcse helyőrségeket
helyezett. 1671-ben
Pozsonban [ország]gyűlést hívtak össze. A zavargások és lázongások
megszüntetése céljából sok madzsarisztáni előkelőséget elfogattak és
bebörtönöztek. Gróf Nádasdi Ferencset bilincsekbe verve vitték Bécsbe, és ott
megölték. Az előkelő madzsar főurak közül Zeríni Pétert és Frangepát Bécs
Újvárjában, Tattenbakot Grács városában, Bónis Ferencet Pozsonban végezték ki. 1672-ben,
1673-ban és 1674-ben az Alsó- (Madzsarisztán-i Zír] és Felső-Madzsarisztánban
[Madzsarisztán-i Bálá] a kálvin és luterán vallású lakosságot elnyomták,
közülük sok személyt meggyilkoltak, és nagyon sok templomukat elkoboztak. 1673-ban meghalt a nemcse császárné. A
madzsarisztáni Eperjes, Pártfa és Nagy Szebin nevű városokból és várakból az
összes ágyút, mozsarat és harci felszerelést és eszközt a Kasa nevű várba
szállították. Eperjes erődítéseit egészen a vár faláig és a Nagy Bána nevű
helyig teljesen lerombolták. Ismét
az említett esztendőben a nemcse császár Avuszturja főhercegének, Isporik
hercegnek a lányát, Kalavudija Felicsitász nevű lányt feleségül vette.
Lakodalmat és fényes ünnepséget rendeztek. 1674-ben
a kálvin és luterán vallás papjait a szokás ellen összehívták Pozsonba. Amikor
megjelentek, sokukat gályarabságra, sokukat pedig számkivetésre és
száműzetésre ítéltek. 1676-ban
a nemcse katonaság meglepetésszerűen megtámadta Debrecsin városát. Sok
zsákmányt raholtak és vittek magukkal. Az
említett évben a nemcse császárné Kaladija is meghalt. 1677-ben
a nemcse császár harmadszor is megnősült. Nav Burk hercegének a lányát,
Elionora Magdalena Terezija nevű hercegnőt vette feleségül. A lakodalom és a
nász a Pasau neve városban volt előkészítve. 1678-ban
Uzoni Béldi Pál párthíveivel fellázadt az erdeli fejedelem ellen, és panaszra
mentek ellene az Oszmán Magas Portához. Mivel bűnük nyilvánvaló volt,
kiadatott a fermán, hogy örökké tartó rabsággal sújtsák őket. Az
említett évben Erdelben és Madzsarban nagy szarvasmarhavész pusztított. A nemcse
császárnak Jozefus nevű fia született. 1680
december hónapjában egy hatalmas nagyságú üstökös csillag tűnt fel, melynek
csóvája 60 foknyi távolságot ölelt át, és nyolc héten keresztül volt látható. 1681-ben
az erdeli Barasóban hatalmas földrengés pusztított el széles területet,
Madzsarisztánban pedig Debrecsin városának a felét tűzvész pusztította el. 1682-ben
az oszmán és madzsar sereg együttesen ostrom alá fogta a Filek nevű várat,
melyet a várőrság feladott. A várat aztán elfoglalták és lerombolták. 1683-ban IV. Mehemed szultán nagyvezírét néhány ezer katonával Bécs
ellen küldte. A vár ostroma roppant heves küzdelemmel folyt, de a keresztény
[naszári] seregek győztek. Az oszmán sereg megbomlott, sok janicsár esett el,
és az összes hadi felszerelést hátrahagyva [visszavonultak]. 1684-ben
a keresztények serege néhányszor legyőzte az oszmán katonaságot, és elfoglalta
Visegrád, Vács és Peste várakat. Az
említett évben a nemcse császárnak Karolus Vencseslaus nevű fia született. 1686-ban
Budun várát három oldalról való heves ostrommal kiszakították az oszmánok
virágzó [államából]. Az említett évben a Harvatországban levő Tekija, Bolont,
Csekinar, Flavics, Orakovics és Korazor, Madzsarisztánban pedig Arsó Szeg, Kalocsa,
Simontoron, Püspöki, Pedzset, Csanád, Szeged, Siklós, Várda és Kapos nevű
várakat és palankákat szakították ki az oszmánok virágzó [államából]. 1687-ben a keresztény sereg Mohácsnál csatát kezdett a nagyvezírrel, [az
oszmánok] fővezérével, melyben a keresztény sereg az oszmán seregek felett
győzelmet aratott, kiűzvén őket sáncaikból. Azután [a keresztények] elfoglalták
Oszek várát is. Donavald generális bevette Várad, Alap, Pozsega és Orakovics
várait, illetőleg palankáit, és egész Iszklavonja országát kitépte az oszmánok
virágzó [államából]. Az
említett évben Jozsefus császári herceget Pozsonban madzsar királlyá választották
és megkorooázták. Az emlftett évben [a keresztény sereg] Egre várát vette ostrom alá, és
kiéheztetéssel kiszakította az oszmánok virágzó [államából]. 1688-ban Isztoni Belgirádot kiéheztetéssel az oszmánok birtokából
kiragadták. Az említett évben Karafa nemcse generális Lipovát támadással bevette
és elfoglalta. Ugyancsak az említett évben Bovarija hercege nemcse katonasággal
Belgirádot vette ostrom alá, és rohammal elvette a virágzó oszmánoktól. Ugyancsak [ebben az évben] Baden hercege saját katonaságával Boszna
ellen vezetett támadást, az oszmán sereget legyőzte, és Bosznát elfoglalta. 1689-ben a keresztény sereg kiéheztetéssel elfoglalta Büjük Adát. Az említett évben Barasót teljesen, Nagy Szombatnak pedig a felét
tűzvész pusztította el. 1690-ben
I. Jozefus császári hercegnek Ogusto nevű városban a római királyi címet, a
császárnénak a római császárnő címet adományozták. Ismét
az említett évben Kján Ádám gróf és Csicsi István generális heves téli időszak
napjain Kanizsa várát ostrom alá fogták. A várőrség megadta magát, és a várat
elfoglalták. Erdel
fejedelme, Apafi Mihál huszonnégy évi [uralkodás után] Foguras városában
meghalt. Utána fia, II. Apafi Mihál lett Erdel fejedelme. Az említett
évben Gróf Tököli Imre, aki a Magas Államnál nyert menedéket, oszmán
seregekkel Erdel területére hatolt, és leverte az Erdelben tartózkodó nemcse
és madzsar katonaságot. A csatában Tököli Imrének halálos ellensége, Tököli MIhál
erdeli generális is elesett. A nemcse fővezért, Hajzer generálist pedig [élve]
elfogták. Ezek
után a nemcse főhadvezér, Badon hercege Belgirád felől a nemcse sereg táborával
Erdelbe hatolt. Tököli Imre azonban az oszmán sereggel nem várta be a nemcse
sereg közeledését, és Erdelből visszavonult. Erdel népéből sokan mentek el
vele együtt. Az
említett évben az oszmán seregek Belgirádot, Niszt, Szemendrét és Lipovát újból
visszahódították. 1691-ben
az Alamanok országában sok helyen hatalmas földrengések pusztítottak. Az
említett évben a nemcse sereg fővezére, Badon hercege Szüvorna nevű helyen az
oszmán sereget legyőzte. A csatában a nagyvezír is elesett, és az összes hadi
felszerelés [az ellenség] zsákmánya lett. 1692-ben
Bánú Georgot nevezték ki erdeli kormányzónak. 1693-ban
Várad várát vette ostrom alá, mely kegyelemre megadta magát. A várban levő
oszmánokat visszaküldték [országukba]. Az említett évben a tatár katonaság Beregögi környékét feldúlta és
kirabolta, s a lakosságot rabszíjra fűzte. 1695-ben
Gjula vára került ostrom alá, s kiéheztetéssel elszakították az oszmánok virágzó
[birodalmától]. Az
említett évben a nemcse császár főhadvezére, Gróf Veteráni generális Sebes
környékén az oszmánokkal csatába bocsátkozott, de a nemcse sereget (az
oszmánok] leverték és széjjelszórták. Maga ez említett Veteráni is elesett. 1697-ban
Eperjes és Léva városoknak a fele tűzvész áldozata lett. 1697-ben
Kolozsvár várának és városának legnagyobb része és iskolája is tűzvész
martalékává vált. Az említett évben a császár főmegbízottja és fő hadvezére,
Szajavodja hercege, Evgenius királyfi a nemcse sereggel a Szenta nevű helyen
döntő vereséget mért az oszmán seregre. A csatában a nagyvezír, a janicsárok
agája, sok pasa és huszonnégyezer oszmán (katona] pusztult el. 1699-ben
a császárú Jozefus Hanover hercegének a lányát, Vilhelma Amália hercegkisasszonyt
vette el feleségül, és megkezdődött a nász és lakodalom. Az említett évben a Magas Porta és a nemcse császár huszonöt évi időtartamra
megkötötték a békét. 1700-ban Jozefus császárúnak fia született, akinek Liopoldus Jozefus
Johanis Daríus Narcsisus Antonius Ignacsius Saurius Filipus Terbus [!] nevet
adtak. 1701-ben
azonban az említett Liopoldus császárú meghalt. 1702-ben
Patak és Kanizsa várakat a nemcsék lerombolták. Erdelben megkezdték Szebin
vára erődítményeinek megerősítését. 1703-ban
Avrupa összes keresztény népe között viszály és egyenetlenség kezdődött. A
viszály néhány éven keresztül tartott. 1704-ben
Gróf Pálfi János generálist nevezték ki horvát bánná. Az említett évben Sibert
Hajszter generális és Gróf Forgács Simon generális között a Szemere nevű helyen
csatára került a sor, melyben Forgács generális elesett. 1705-ben
Liopoldus nemcse császár hatvanöt éves korában, császárságának negyvenhetedik
évében meghalt. Az
említett évben a nemcse főhadvezér, Gróf Erbevil generális és II. Rákócsi
Ferencs erdeli fejedelem között Pudmerics térségében csatára került sor,
melyben Rákócsi serege vereséget szenvedett. Rákócsi visszavonult Erdelbe, és a
Szibna nevű szorost védelmi célból hatalmas sáncokkal torlaszolta el, de
Erbevil nyomon követte, és újból csatára került a sor. Dani Marka királya
Erbevilnek segítséget nyújtott, és Rákócsi seregét kiszorította a sáncokból,
és visszavonulásra kényszerítene. Erbevil a nemcse sereggel Erdelben téli szállásra rendezkedett be. 1706-ban Rákócsi Ferencs bevette Esztergom várát. A vár generálisa,
Kuklender kapitulált, és a várat átadta Rákócsinak. 1706, 1707 és 1708-ban az avrupai keresztény népek között három évig
tartó roppant heves és tüzes forrongások következtében néhány százezer ember
pusztult el, és a megsemmisülés útjára lépett. A forrongásoknak az volt az
oka, hogy Firancsa [ország] Iszpanjába királyt nevezett ki, és ezzel kiváltotta
a keresztény királyok ellenkezését és az általános háború kitörését. 1707-ben a szerb nép Keskemet városa ellen rablótámadást intézett,
melynek folytán néhány száz ember elpusztult. Vagyonukat és eszközeiket
elrabolták és elzsákmányolták. A kár nagysága elérte a kétszázezer gurust. 1708-ban Erdel generálisa, Gróf Rabutin kegyvesztett lett, és helyére a
császár Karpaumend bárót nevezte ki Erdel főgenerálisává. Az
említett évben Hajszter nevű nemcse főgenerális Rákócsival Trencsin nevű helyen
nagy csatát vívott, melyből Hajszter került ki győztesen, és Nitra várát is
elfoglalta. Az
említett évben Erdel kormányzója, Bánfi Georg Szebinben meghalt. 1709~ben
Madzsarisztánban és Erdelben nagy marhavész pusztított. 1710-ben az avrupai
keresztény királyok közt dúló heves harcok és forrongások kiterjedtek az
ászfai földrész népeire is. Az
említett évben Erdel főgenerálisa, Karispamid Szebinben meghalt. Helyére Isteinvil
grófot nevezték ki Erdel főgenerálisává. 1711-ben
a nemcse császár, Jozefus harminchárom éves korában, császárságának kilencedik
évében meghalt. Az
említett évben a horvát bánt, Pálfi János generálist a madzsarisztáni császári
seregek főgenerálisává nevezték ki. Az
említett évben a nemcse császár megbízottja, Karolus Lokmer közvetítésével, bizonyos
kikötések és feltételek mellett, megkötötték a békét a nemcse császár és II.
Rákócsi Ferencs között, aki nagyszámú madzsar sereggel kuruc néven a nemcse
császár ellen fordult és fellázadt. 1712-ben
a nemcse császárt, spanyol és cseh királyt, VI. Karolust Pozsonban
Madzsarisztán királyává választották és megkoronázták. 1713-ban
az említett császár, aki hercegi címmel Erdel fejedelme is volt, a régóta
szolgálatában álló Kornis Zsigmondot a Szebinben tartott országgyűlésen Erdel
kormányzóságának méltóságával tüntette ki, és azokat az előkelőségeket, akik
már előbb Erdel [köz]ügyeit intézték, méltóságukban megerősítette. 1714-ben
Elszacsijja országában levő Rastad nevű városban a nemcse császár és firancsa
király között megköttetett a béke. Az
említett évben a nemcse császár megkezdte az erdeli Belgirád újjáépítését.
Ismét az elmúlt évben a nemcse császár feleségét, Elizsabetát Madzsarisztán
királynője méltósággal ruházták fel, és Pozsonban megkoronázták. Az
említett évben Eflak vajdáját, Birankovan nevű vajdát négy fiával együtt
Istanbulban kivégezték. 1715-ben az Oszmán birodalom elfoglalta Mora szigetét. Erdelben
megkezdték Kolozsvár belső várának építését. Az említett évben, amikor megkezdték
az erdeli Belgirád építését, jelen volt Erdel generálisa Isteinvil, és Erdel
kormányzója, Kornis Zsigmond is. Nagy ünnepséget rendeztek az alapkő letétele
alkalmából, és a nemcse császár neve után Karolina vára nevet adtak neki. 1716-ban a nemcse császárnak fia született, de az említett évben meghalt.
Ismét az elmúlt évben a nemcse császár főhadvezére, Szinavedja hercege, Princs
Evgenius Váradon az Oszmán dinasztia seregével csatát vívott, melyben Evgenius
győzött. Vámdin vára az ostromtól megmenekült, de nagyszámú oszmán katona,
köztük a fővezér [szerdát] nagyvezír is elesett. Az összes hadi felszerelés [a
nemcsék] zsákmányául esett. A nemcse sereg azonnal Timisvár ellen indult, ostrom alá fogta, és
hatheti roppant heves küzdelem után, néhány kikötés és feltétel mellett kapitulált,
és az említett várat örök időkre átadták a nemcséknek. Az elmúlt esztendőben a császár könnyűlovasságának egy alattomos
bölükje behatolt Eflakba, és Bükres nevű helyen Eflak vajdáját, Nikolaj béget
családostul elfogta, rabul ejtette, és az erdeli Szebin várába hurcolta. 1717-ben a nemcse sereg főhadvezére, az említett Evgenius Belgirádot
vette ostrom alá. Hatalmas árkokkal vette körül a várat, és saját táborát is
mély árkokkal sáncoltatta körül, s így igyekezett megtörni a vár védelmét.
Ezenközben a nagyvezír megszámlálhatatlan oszmán sereggel megérkezett [az
ostromlott vár segítségére], és a nemcsék árkait sáncokkal vette körül, s
megkezdődött az ádáz küzdelem. Egy éjjel azonban, hajnaltájban a nemcsék serege
váratlanul győzelmes rohamot intézett az oszmán sereg sáncai ellen. Az oszmán
sereg visszavonult, és az összes hadi felszerelés, hadi szerszámok és a
kancellária defterjei mind a nemcsék zsákmányául estek. Az
említett évben negyvenezer főnyi oszmán sereg Irsova irányából behatolt [az országba),
és elfoglalta Mehadijét, azután Jeni Falankát vette ostrom alá. Belgirád
bevételének a híre után néhány ezer nemcse katona a Jeni Falankát ostromló oszmán
sereget hátba akarta támadni, az oszmán sereg azonban hadi felszerelését
hátrahagyva ismét Irsova irányába visszavonult. A palanka, a hadfelszerelés és
Irsova is a nemcsék birtokába került. Ismét
az említett évben tizenötezer tatár katona Pistericsa felől Madzsarisztánba hatolt,
de amikor meghallották, hogy Belgirádnál az oszmán sereg vereséget szenvedett,
megijedtek, és azonnal visszafordultak, de közben Fődvár, Szatmár és Ugocsa
környékét feldúlták, és a lakosságot rabságba hurcolták. Máramaros lakossága és
az Erdelben tartózkodó nemcse katonaság megtámadta őket, és néhány ezer foglyot
kiszabadított. Az említett évben Erdel generálisa, Isteinvil gróf betört Eflakba, az
Olti folyó bal partján levő tartomány népét engedelmességre szorította. [Azután]
az Erdelből, Szebin irányából vezető szűk (hegyi) úton, egészen az Eflak
[tartománybeli] Rebenik nevű helyig, a sziklákat és hegyeket áttörette, az utat
megtisztíttatta, és egy hatalmas utat építtetett, melyet a császár neve után
Karolina útnak nevezett el. Ezenközben
a császár az erdeli előkelőségek iránt jóakaratot mutatott, és Kornis Zsigmond
kormányzónak császári belső tanácsosi rangot adományozott. 1718-ban
Ingiltere és Nederlanda népe közvetítésével a Magas Porta és a császár között
huszonnégy évi időtartamra megkötötték a békét. A velenceiekkel is létrejött
a béke. 1719-ben
a Magas Porta és a nemcse császár megbízottai az említett évben a békefeltételek
megállapodásainak megszilárdítása céljából Pozsorofcsa nevű helyen
összejöttek, és [a békeokiratokat] kicserélték. Mielőtt visszatértek volna
hazájukba, az említett évben, a Kiral-Jova nevű helyen, mely a császárhoz
tartozó Eflak vidékén van, az ország fontos és szükséges ügyeit rendezték el.
Az említett helyet a hivatalnokok és bíróságok székhelyévé nevezték ki. Az említett évben Erdelben, de leginkább Szebinben és Barasóban
hatalmas pestisjárvány ütött ki, melynek következtében százezernél több ember
lépett a megsemmisülés országútjára. Az
említett esztendőben Agusztosz lengyel király, Szakszópia hercegének a fia,
Friderikusz Agusztosz feleségül vette Márija Jozsefát, a régebben elhunyt
Jozefus nemcse császár idősebbik leányát. Ismét
az említett évben a nemcse császár serege a spanyol király birtokában levő
Szicsilija szigetén néhány várat ostrom alá fogott, melyek kapituláltak, és
aztán elfoglalta azokat. 1720-ban a császár felesége, Elionora Magdalena Terezsija nevű császárné
szívszélhűdés következtében meghalt. Ismét
az említett évben Szicsilija szigetén a nemcse sereg néhány várat és várost kapituláció
után elfoglalt, (és kiragadta) a spanyolok kezéből. A sziget többi lakosságát
is a császár alattvalóivá tették. Az említett évben a madzsarisztáni Eperjes városában tűzvész
következtében porrá égett számos épület, az iskola, a harangtorony és a templom
is. Ugyancsak Kőszeg városában is. Erdel főgenerálisa, Istejnvil meghalt. 1721-ben
Komes Virmond nemcse főhadvezér Erdelbe érkezett. Megérkezése alkalmával a megszokott
fogadási ünnepséget illő módon elvégezték. 1722-ben azonban Erdelben meghalt. Az
említett évben a császár idősebbik leányának, Márija Terezsijának elismerték a
madzsar királyságra és Erdel bégségére való utódlási jogát. Az
említett esztendőben Lotharus Jozefus Komes Kenikszik generálist erdeli marsallá,
azaz fővezérré nevezték ki. Megérkezése alkalmával az ország ügyeinek vezetői,
vagyis a nép előkelői fogadtatási ünnepséget rendeztek. Az említett évben Bovarija hercege, Karolus Albertus a régebben
elhalálozott nemcse császárnak a második lányát, Marija Amáliját vette feleségül. 1723-ban VI. Karolus nemcse császár egész udvara népével és az
előkelőségekkel Bécsből Csehországba indult, melynek székhelyén, Pirag városában
cseh királlyá koronázták, feleségét, Elizabet Krisztinát pedig cseh
királynővé. 1724-ben Kolozsvár városában nagy és heves tűzvész következtében számos
épület pusztult el. 1725-ben VI. Karolus nemcse császár és V. Filipus, Iszpanja királya
békét kötöttek. Az említett évben az erdeli marsall, Komes Kenkeszik visszatért Bécsbe,
és a béke megkötésére követül Iszpanja királyához küldték. 1726-ban
a császár lovassági generálisát és ezredesét, Karolus Báró de Tigát Erdel és a
császári Eflak katonai generálisává és gondnokává nevezték ki. 1727-ben az említett Karolus Báró de Tiga generálist a császár belső
(udvari] tanácsosi ranggal tüntette ki, és az udvari tanácsosok testületébe léptette
elő. 1728-ban
Erdel kormányzóját, Kornis Zsigmond grófot is az udvari tanácsosok testületébe
való kinevezéssel tüntette ki [a császár]. Ugyancsak udvari tanácsosi rangot
kaptak Erdel vezető előkelőségei, Báró Veselírai és Báró Kászoni. Az
említett évben az említett Báró de Tiga, Erdel generálisa meghalt. 1729-ben
a püspök nevű erdeli főpapot, Báró Sörkel papot is udvari tanácsosi ranggal
tüntették ki. Az
említett évben a katonai tanácsosok tagját, a hadsereg főparancsnokának helyettesét,
ezredparancsnokot, Timisvár és Lukszemburg véderőinek generálisát, Kornesz
Paulusz Valisz nevű generálist Erdel és a császári Eflak főgenerálisává
nevezték ki. Erdelbe való megérkezésekor fogadási szertartást rendeztek. Ismét
az említett esztendőben Erdel legfőbb előkelőségei közül hét személyt rangemeléssel
tüntetett ki a császár. Kincstartókul nevezte ki őket, és kincstári biztosi
címmel ruházta fel. A nevezettek az említett Valisz főgenerális színe előtt
letették az esküt, hogy a császárt őszinte és szilárd húséggel fogják
szolgálni. Azután a császár megerősítette őket méltóságukban, és
mindegyiküknek egy aranykulcsot adományozott. 1731-ben
az említett Valisz generális Erdelből behatolt a császári Eflak tartományba, és
egészen Nigeboliig nyomult előre. Bejárta és megszemlélte Eflak egész területét
és a Tuna [folyó] partját. Az említett
évben Erdel kormányzója, Kornis Zsigmond Kolozsvárban meghalt. 1732-ben
Madzsarisztán palatínusa, Pálfi Miklós gróf Pozsonban meghalt. Az
említett évben a császár vejét, Lorina hercegét magyar királyi helytartó címmel
tüntette ki, és néhány tartomány főbírájává [fejedelmévé] nevezte ki. Ismét
az említett évben, mivel Erdel kormányzói méltósága megüresedett, az említett
Valisz generálist mindnyájuk fölé miniszternek nevezték ki. 1734-ben
Kolozsvárott meghalt Báró Veselíni, aki fővezére és minisztere volt az erdeli
ügyeket intéző előkelőségeknek. Az
említett évben gróf Haller János erdeli előkelőséget nevezték ki Erdel
kormányzójává. 1735-ben
Péró nevű szerb származású kapitány Madzsarisztánban és a Tisza folyó vidékén
fellázadt és lázadást szított, de valamilyen úton kézre került, és
párthíveivel együtt lekaszabolták. 1736-ban a császár lányát, Marija Tereziját Lorina hercege feleségül
vette. A lakodalom napján Bécs városában ünnepségeket rendeztek. A lakodalom
és a nász örömére Erdel népe megnyerésének jelei is megmutatkoztak. Haller
Jánosnak, Erdel kormányzójának udvari tanácsosi méltóságot, Kornis Istvánnak és
Betlen András grófnak szintén udvari tanácsosi címet adományoztak. Erdel
legfőbb előkelőségei közül Gjulaji Istvánnak, Gjulaji Lászlónak, Haller Ferencnek
és Veselíni Ferenc nevű előkelőségeknek kincstárnoki rangot adományoztak, és
egy-egy aranykulcsot adtak nekik. Ismét az említett évben a nemcse császár és firancsa király, valamint
Iszpanja és Szardinja királyai között dúló ellenségeskedést és háborút a
barátság és békekötés váltotta fel. A
császár főmegbízottja és hírneves fővezére, Evgenius herceg Bécsben meghalt. 1737 februárjában nyugat és dél közötti irányban üstökös csillag
jelent meg [az égen]. Mivel a mi országunktól ez távol esett, nálunk csak
esténként [csóvájának] egy kis része. Ismét az említett esztendőben, augusztus havában, kelet és észak
közötti irányban tüzes égi jel tűnt fel. A nyári időszakban szárazság
uralkodott, s mivel nem esett eső, gabonatermésben és a kerti veteményekben
bekövetkezett károk miatt éhínség ütötte fel a fejét. Az említett évben is folyt a moszkoviak és a tatárok között az
ellenségeskedés, harc és háború, mely az előző évben tört ki. Ebben az évben a
moszkovi sereg átkelt az Özi és az Akszu folyókon, és Ak várát vette ostrom
alá. Mindkét oldalon tömérdek vért ontottak. Végül is július hó 13-ára rohammal
elfoglalták Özi várát. A
méltóságos császár és a moszkoviak között szövetségi szerződés volt megkötve,
ennek ellenére a Magas Birodalom és a moszkoviak között a nemcse császár
közvetítésére bízott békekötés ebben az esetben mégsem jött Létre. [Sőt] a
méltóságos császár a Magas Birodalom irányában ellenséges lépést tett azzal,
hogy vejét, Lorina hercegét főhadvezérnek nevezte ki, és elhatározta, hogy az
oszmánok ellen háborút indít. Július hó 28-án a Szervíja tartományában levő Nis
várát a nemcse sereg ostrom alá vette és elfoglalta, de nemsokára [a várat
tőlük az oszmánok] visszavették. Az
említett esztendőben Kaston herceg, aki 6.Italja földjén Florencsija és
Toszkánija nevű országokat birtokolta, mivel örökös nélkül halt meg, a nemcse
császár és a firancsa király között fennálló békeszerződés szerint az említett
ország örökös [tartományként] a császár vejére, Lorina hercegérc szállt. Az
említett évben Erdel és a császári Eflak generálisa, az említett Valisz a
vidini hadjáratról hazatérve, amikor Szebin várába visszatért, meghalt.
Helyére Lobkovics herceget jelölték ki és nevezték ki Erdel generálisává. 1738-ban
a timisvári bánságban fellépő tífusz Erdelben is mindjobban terjedni kezdett.
Az említett évben az ország előkefűségei közül sokat és a kálvin vallás
főpüspökét a császár elleni lázadás és az oszmánok felé való hajlás vádjával
elfogtak és bebörtönöztek. Az
említett évben Erdelben Szebin, Barasó és Háromszék nevű helyeken nagy földrengés
pusztított. Augusztus
hónap 15-én az oszmánok elfoglalták Irsova várát. 1739-ben
Medgjes városában kérdőre vonták azokat az erdeli előkelőségeket, akiket az
előző évben lázadás vádjával elfogtak és bebörtönöztek. Ekkor azonban
ártatlanságuk kiderült, szabadon bocsátották őket, és ártatlanságuk tényét
mindenkinek tudtára adták. Az
említett év július 22-én a nemcse sereg Gorostra, azaz Hiszardzsik nevű helyen
megütközött az oszmán sereggel, de a nemcse sereg visszavonult, és kénytelen
volt átkelni a Duna túlsó partjára. Az oszmán sereg azonnal előnyomult, és
Belgirádot ostrom alá vette. Ostrom alatt és a harcok közben folytak a
béketárgyalások, s augusztus havának utolsó napján néhány feltétellel és kikötéssel
a békeegyezményt eredményesen megkötötték. Az említett békeegyezmény feltételei szerint Szervíja tartományát és a
császári Eflakot visszaadták a Magas Birodalomnak, de Belgirád várát lerombolták. Ismét
az elmúlt évben, mivel megkötötték a békét, [a Porta] kiadta a magas parancsot
a háborúskodás megszüntetésére. [Ennek ellenére] egy csapat moszkovi és kazak
katona elvált a moszkoviak táborától, átkelt a hegyeken, és behatolt Erdelbe.
Keresztülvonult Csík és Háromszék vidékén, s Lehehország irányában eltávozott. 1740-ben
Erdelben éhínség és drágaság következtében az élelmiszerek, gabona,
[különféle] áruk és használati cikkek ára túlságosan megdrágult. Mindennemű
élelmiszer, italok és ruházati cikkek hamis és túlzottan felvert áron
cseréltek gazdát. Az említett év szeptemberében a Magas Birodalom nagykövetet küldött a
császárhoz. Megérkezésekor óriási pompával és fényűzéssel fogadták. [Maga] a
császár is nagy pompával fogadta. A fogadási és megtisztelő szertartás kellő
módon volt megrendezve. A méltóságos császárnál történt fogadás alkalmával [a
nagykövet] átadta a császárnak a padisah levelét és a drága fejedelmi ajándékokat.
A császárnak átadott ajándékok között volt két párját ritkító, arannyal és
gyöngyökkel teljes tökéletességgel feldíszített paripa, felbecsülhetetlen
értékű keleti ruhafélék és eszközök, melyeknek ára hatvanezer gurust tett ki. MADZSARORSZÁG
VISZONYAI Régente
Pannonijának, de most Hangárijának, Üngürüsznek vagy Madzsarisztánnak hívják.
Az ország [területe] nagy, és a keresztény [naszárí] uralkodók és nemzetek
sorában mint királyság szerepel. A jelen korszakban „vármegje" és
„vidék" néven kilenc tartományra oszlik. Ezekben a várakon és palankákon
kívül összesen száznégy város van, melyek részben várfallal vannak körülvéve,
részben várfal nélküliek. Az ország fővárasa régóta a Pozson nevű város.
Bizonyos korszakokban Budun és Komaran is fővárosok voltak. A HATALOM KÉPVISELŐI Az
említett országban a legfőbb hatalom képviselője keresztény szokás szerint egy
személy: a király. A második szintén egy személy: a palatínus, ami annyit
jelent, hogy államminiszter, vezír és az [állam]ügyek intézője. Királyaikat
régi idők óta saját maguk fajtájából közös akarattal, önként választották.
Néha, fontos okoknál fogva, ha a helyzet és az idő megkívánta, önként és közös
megegyezéssel idegen [származású] királyt is választottak. De ezek korlátozták
szabadságukat, és saját birtokaikon és jövedelmükön kívül mással nem törődtek.
Az ország ügyeit elhanyagolták, a közügyek intézését az országnagyok gyűlésének
- aminek szenátus a neve - közvetítésével intézték. A törvények betartásának
ügyét az államminiszteri rangban levő palatínusra bízták. Egy
időben a nemcse császárok keríették kezükbe a hatalmat, és erőszakkal madzsar
királlyá választották és koronáztatták meg magukat. A várakba és erődökbe
saját katonaságukat ültették várőrségül. Az államügyek intézését is maguk
vették kézbe. A törvények betartását is maguk szabták meg, s ezért a palatínust
eltávolították, és helyébe egy generálist neveztek ki, akinek kíséretül egy csapat
nemcse katonát rendeltek. Aki a császár parancsának nem engedelmeskedett,
ezzel a generálissal elfogatták és megbüntették. Sok erőszakosságot követtek
el. A katonaság fenntartásának, összes költségeinek és szükségleteinek
fedezésével a tartomány népét terhelték meg. Ámbár az országnagyok tanácsának
testülete megmaradt úgy, ahogy volt, és mostanáig érvényben van az a szabály,
hogy az ország ügyeinek intézését az ő határozatuk szerint kell végrehajtani,
de a „győztes parancsol" szólásmondás alapján legtöbbször az történik,
amit a császár akar, mert a császárral szembeszállni úgysem képesek. Az
országgyűlés tagjai az ország különböző részein a birtokukban levő falvakban
vagy városokban laknak. Szükség esetén a császár parancsleveleket küld nekik,
hogy egy határozott napon mindnyájan gyűljenek össze Pozsonban. Az említett
városban néhány napon keresztül gyűléseznek, hogy vitás ügyekben döntést hozzanak
és az országos ügyeket elintézzék. Mivel
az említett város a császár székhelyétől, Bécs városától [csak] nyolcórai távolságra
van, a császár is néha eljön az országgyűlési tanácskozósokra, néha azonban a
tanácskozás Bécs városában történik. AZ ORSZÁG
FELOSZTÁSA Madzsarisztán
most, a régi felosztás szerint, kilenc tartományra oszlik, melynek
„vármegje" a neve. Iszklavonja
országa a madzsar királynak egy tartományát képezi. Az ország székhelye Zagrab
városa. A népe az iszklavun [népek] csoportjába tartozik, és a madzsarokkal össze
vannak keveredve. Ennek az országnak legnagyobb része a Boszna [tartománnyal] határos. Krovacsija
országa, vagyis Horvátország. Ez is egy tartományát képezi a madzsar királyságnak.
Bánságnak nevezik, [mert] legfőbb ura a harvát bán, akit a császár nevez ki
életfogytiglan [erre a méltóságra] vagy a madzsar, vagy a harvát nemzetiségből.
Az ország székhelye a Sziheb nevű város. Ez [a tartomány] is a Boszna
[tartománnyal] határos. Szervíja
országa, vagyis a szerb tartomány. A régi időkben királyság volt. Legnagyobb
része az iszlám hódításon belül van. Fennmaradó részét mint tartományt
Madzsarisztánhoz sorolják, és a nemcsék fennhatósága alatt áll. Ennek a tartománynak
a régi székvárosa Szemendre volt, később Belgirádot tették meg [fővárossá]. Az
említett ország az eredeti felosztás szerint tartományokra oszlott, a későbbi
felosztás szerint csak néhány szandzsak jellegű területre oszlik. Minden ilyen
területnek az élén helybeli származású alajbégféle kapitány, báró, komtesz vagy
gróf című tisztek vagy bírák állnak. Mindegyikük földesúri jogon sok jobbággyal
és földbirtokkal rendelkezik. Sokuknak ámbár földbirtokuk és jobbágyaik
vannak, tényleges hatalommal mégsem rendelkeznek. Azok, akik szandzsakjukban
bírói [hákim] hatalommal vannak felruházva, szandzsakjuk egy meghatározott
városában havonta legalább egyszer tanácsülést tartanak, és a szandzsák népének
ügyeit intézik. A szandzsák tanácsülésének tagjai is [csak] kinevezett egyének
[lehetnek]. A szandzsak bégjei ennek a tanácsülésnek az elnökei. A VÁROSOK HELYZETE Mindegyik
városban van egy, a mi bíróságunkhoz hasonló testület, mely a peres és vitás
ügyeket intézi. A bíróság tagjait a város elékelőségei közül választják és
jelölik ki. [Ez a testület] hetenként egyszer ülésezik, a vitás és peres
ügyekben döntést hoz. .A szükségesnek mutatkozó ügyeket közösen intézik. A LAKOSSÁG HELYZETE Madzsarisztán
népe két részre oszlik. Az egyik rész a nemcsek [nobilisz], akik szabadságot
élveznek. Ez a rész azonban két csoportból áll. Az egyik csoportnak birtokában
falvak és jobbágyok vannak. A fentebb említett bégek, bárók és komteszek tartoznak
ebbe a csoportba. A másik csoportnak nincsenek sem falvai, sem jobbágyai,
hanem egy-egy földbirtokkal rendelkeznek. Ezek is nemcsek, és szükség esetén
hadba kell vonulniuk. A nép
másik része a közönséges jobbágyok. A jobbágyok is többféle nemzetiséghez
tartoznak: madzsar, szász, orosz, madzsar-eflak, tót, szerb, harvát, iszklavun.
Közülük sok katona került ki. ERDELORSZÁG Madzsarisztánnal
egybetartozik, és lakossága is nagyon hasonló a madzsar néphez. Sokan eredeti
madzsarisztáni madzsar népnek tekintik. Erdel értékes népfajtával sűrűn lakott,
virágzó, művelt és független ország. Mivel körös-körül hegyekkel van körülvéve,
ezért körülbástyázott épületnek is mondják. Az említett országot hercegségnek,
vagyis bégségnek, vagy vajdaságnak nevezik. Egy tartománynyi nagyságú terület
ez. Fallal körülvett hét nagyvárosán kívül sok vára, nyílt városa, számos falva
és palankája van. Az összes lakosság székvárosa az Erdel Belgirád nevű város
és vár. Szebia és Barasó is nevezetes városok. Jelenleg az ország hercege, azaz
bégje maga a nemcse császár. Kormányzás: A császár egy generálist nevezett ki császári helytartónak.
Az [ország] kormányzását erre bízta, de a helybeliek [erdeliek] közül egy választott
fejedelme van, aki az ország ügyeinek intézője gubernátor titulussal, ami
annyit jelent, mint vezír. A peres, vitás és hasonló ügyeket egy szenátus, vagyis díván intézi,
mely 15-20 tagból áll, akiket az ország előkelőségei közül és a tekintélyesebb
földbirtokosok közül választanak. A császár helytartója a díván elnöke. Fontos
ügyekben a döntés a gubernátort illeti. A díván [országgyülés] tagjai az ország
különböző részein, saját birtokaikon laknak. Néha Szebinben, vagy a helytartó
kívánsága szerint más helyen, összejönnek, néhány napig ott tartózkodnak,
üléseznek és az ügyeket intézik. A császár rendelkezéseit a járásoknak tudtára
adják. Az
egész ország a szandzsákokhoz és járásokhoz hasonló kerületekre oszlik. Minden
szandzsáknak a helybeliek közül a mi alajbégünkhöz hasonló főbírája van. Ezek
a szandzsák egy meghatározott helyén hetente vagy havonta egyszer üléseznek,
és a szandzsák közügyeit, peres és vitás ügyeit intézik. Az egyes kerületekben a helyőrség kisebb-nagyobb nemcse csapatokból
áll. A közügyek intézése és régi szabadságjogaik gyakorlása a nemcse
megszállás következtében azonban [a nemcsék] hatalmában van. A VALLÁSI HELYZET Madzsarisztán
és Erdel népe vallás és felekezetek tekintetében tarka képet mutat. Egy részük
a katolik valláshoz tartozik. Nagy részük luterán és kálvin felekezet híve.
Vannak szombatosok [szabbatiler], azaz akik az ariánus [árjáni] és zsidó
valláshoz hasonló felekezet [hívei], és görög [Rúm ájini] vallás követői is. A NYELV1 ÁLLAPOT Madzsarisztánban
és Erdelben teljesen hasonló nyelven, a madzsar nyelven beszélnek. A nemesek
[kisizádej és a művelt írni-olvasni tudó emberek igyekeznek elsajátítani a
latin nyelvet. Harvát, szirb, szász, eflak, orosz és az utóbbi időben nemcse
nyelven is beszélnek. A többi állapotuk részletesen meg vannak írva. UTÓSZÓ ÉS JEGYZETEK az 140. évi
Névtelen szerző Magyar történetéhez MAGYAR TÖRTÉNET Madzsar Tárihi ** Az
isztambuli Núruoszmánije Könyvtár 3386/5. sz. kéziratának 63-101. lapjain egy
eddig ismeretlen magyar történelmi tárgyú mű szerepel, melynek sem címe, sem
szerzője nincs feltüntetve. A kéziratra Prof. Orhonlu Cengiz bukkant rá, és 1975-ben
rövid ismertetést közölt róla a Türk-Macar kültür münasebetleri (Istanbul,
1976) c. könyv 160-169. oldalain. A kézirat bevezető soraiban az ismeretlen szerző előadja, hogy ez a mű
rövid összefoglalása az üngürüsz, vagyis a madzsar nép történetének attól az
időtől kezdve, amióta elhagyta a Nagy Ázsiai Pusztát (Dest Iklimi, Dest-i
Kebír), és beköltözött mai hazájába, Madzsarisztánba és Erdelbe. A honfoglalás
két hullámban történt, az első 371ben, a második 744-ben kezdődött. Ezután a
mű felsorolja a történelmi eseményeket, mégpedig a XV I. századig nagyon
röviden, aztán valamivel részletesebben, egészen 1740-ig. A szerzőre a műben semmiféle konkrét megjegyzés nincs. Kilétére csupán
egyes adatokból, illetőleg azok formájából következtethetünk. Az a körülmény,
hogy a magyar személy- és helynevek csaknem kivétel nélkül helyes magyar
kiejtés szerint vannak írva, a német nevek viszont sokszor erősen el vannak
torzítva, a szerző magyar voltának bizonyítéka. Az viszont, hogy az erdélyi
eseményekkel bővebben és részletesebben foglalkozik, mint a
magyarországiakkal, erdélyi származását bizonyítja. A latinos formában írt
nevek pedig arról tanúskodnak, hogy a szerző latin forrásokat is használt,
tehát magasabb műveltségű egyén lehetett. A kálvin és luterán vallásokra való többszöri utalás, a protestánsok
üldözésének, a protestáns templomok elkobzásának, illetőleg visszaadásának (34.
o.) megemlítése arra vallanak, hogy a szerző erdélyi magyar protestáns volt,
akiből aztán hithű jámbor muszlim és lelkes oszmán-török lett. Erre több
megjegyzés is rámutat. Sejárius pappal kapcsolatban, aki feltalálta a pusztító
puskák és ágyúk készítését (15. o.), el nem mulasztja a megjegyzést, hogy -
„Allah átka szálljon rája!" Géza fejedelem és Szent István két gonosz
(bedjanaz) király volt (9. o.), mert a tudatlanságban (=pogányságban) élő
madzsarokat a názáreti vallásra kényszerítették. És attól kezdve a mostani
időkig a „hitetlenség zsarnoksága és a kereszténység nyomorúsága alatt
állnak" (10. o.). Az oszmánok állama viszont virágzó (ábádi-i osmániyán)
állam volt (42. o.), melynek fennhatósága alól a XVII. század folyamán „kiszakították"
a délvidéki várakat. A
szerző kilétét kutatva figyelembe kell vennünk, hogy a XVII. század végén és a
XVIII. század elején nagyszámú magyar emigráns élt Törökországban
(Thököly-emigráció, Rákóczi-emigráció). Amikor Thököly Imre Erdélyből 1690-ben
visszavonult, „sokan mentek el vele együtt" (45. o.). Ezek többnyire
protestánsok voltak, és a vallásüldözés elől menekültek Törökországba. Több
művelt ember lehetett köztük, s közülük kerülhetett ki a kézirat szerzője. Több
történész Ibrahim Müteferrikára, a török könyvnyomtatás és első török nyomda
megalapítójára gondolt. Ibrahim Müteferrika (1674-1745) tizennyolc éves
korában mint hadifogoly került Törökországba. Kolozsvárott született, ahol protestáns
teológiai tanulmányokat folytatott. Rabságba esése után felvette az iszlámot,
és tehetsége révén csakhamar felkeltette Dámád Ibrahim pasa nagyvezír
figyelmét, aki megbízta ót az első török (arab betűs) nyomda megalapításával.
Több könyvet írt, és nagyra becsült tudós személyiség hírében állott. Egy
ideig II. Rákóczi Ferenc tolmácsa is volt. (Életrajzát Prof. Halasi Kun Tibor
frta meg az Islám Ansiklopedisi V~2. kötetének 896-900. oldalain.) Ibrahim
Müteferrika szerzőségét azonban már Orhonlu Cengiz is kétségbe vonta. Szerzőségének
ellentmond több tévedés és helytelen adat, ami ebben a műben előfordul, s
melyeket Ibrahim Müteferrika nem követhetett volna el. Ugyanezt bizonyítják a
II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos hiányos és pontatlan adatok. Felmerült az a gondolat is, hogy a Madzsar Tárihi c. mű egy
magyarul vagy latinul írt történelmi munkának a fordítása. Erre azonban a műben
semmiféle támpontot sem lehet találni. Maga a szerző „a madzsar nép történelmi
könyveire" hivatkozik (1. o.), melyekből anyagát merítette. Ezeket
közelebbről nem jelöli meg, de valószínűleg latin nyelvű források is lehettek
köztük, mert a személynevek egy részét latinos formában írta Karolus,
Ladiszlaus, Rudolfus, Friderikus stb. A történelmi eseményanyag és név néhány téves, hiányos vagy helybeli
adat kivételével mind ismert a magyar történelemből. Szembeötlő, hogy sem a
hunokat, sem az avarokat nem említi meg, csak madzsar népről (kavm-i madzsar)
vagy madzsar fajtáról (taife-i madzsar), de legtöbbször üngürüszökről szól,
akik tatár eredetűek, a tatár népfajhoz tartoznak. A „tatár" névvel az
oszmán irodalomban a törökökkel (türk) közeli rokon népeket, az ún. türk
(török-tatár) nyelvcsalád kipcsak ágához tartozó népeket, kunokat,
besenyőket, az Aranyhorda népét, kazáni tatárokat stb. jelölték. A nyelvcsalád
többi tagját, üzbégeket, türkméneket azerbajdzsánokat stb. türk néven
ismerték. A türk (török) elnevezés egyszer sem fordul elő a műben. Ehelyett
kivétel nélkül oszmánoknak vagy iszlám népének nevezi az oszmán birodalom
törökjeit, akiket a szakirodalomban „anatóliai török", történelmi vonatkozásban
pedig oszmán-török néven ismerünk. A magyarokat a törökök közeli rokon népnek
tartják. Az a meghatározás, hogy a madzsar nép a tatár fajhoz tartozik, csak
annyit jelent, hogy Árpád honfoglalói leginkább a kunokhoz és kipcsakokhoz
hasonló nép voltak. Figyelemre
méltók az ismeretlen szerzőnek az erdélyi szász néppel kapcsolatos adatai,
akikről nagy szimpátiával nyilatkozik. Szerinte a szászok már Attila előtt (!)
Erdélyben laktak (3. o.), és egy részük elhagyta ugyan a madzsarok (hunok)
hódítása miatt az országot, de másik részük Erdélyben maradt, és különféle
feltételek mellett meghódolt. „Az erdélyi városok és várak legnagyobbrészt
ennek a néptörzsnek az építményei." (3. o.) Teljesen
zavaros azonban, amit a „tót" népről ír (6-7, o.). Ez a nép a madzsarokkal
(Attilával) jött be a Nagy Sztyeppről (Dest-i Kebír) Madzsarisztánba, mint a
madzsarok szövetségese. De egy idő múlva a nemcse császár a madzsarok (hunok)
nemcseországi pusztításai miatt háborút indított ellenük, és nagy részüket
elpusztította. (Nagy Károly hadjárata az avarok ellen.) A „madzsarok" honfoglalásának, valamint a királyok korának
évszámai között sok a téves és helytelen adat. A szerző szerint a madzsarok
(hunok) a 371. évben kerekedtek fel először a Nagy Sztyeppről, azaz 587 évvel
a mohamedán évszámítás kezdete (hidzsra) előtt, mely, mint ismeretes, 622. július
16. napjával kezdődik. Ez azonban csak 251 napév (kb. 260 holdév) a hidzsra
előtt, nem pedig 587! A második
honfoglalás kezdetét a 744. évre teszi (7. o.), ami szerinte egyenlő a hidzsra
157. évével. (Ez azonban csak a 127. év I) Az
Attiláról és Árpád vezérről szóló adatok is tévesek. Attilát nem 401-ben
választották meg, hanem 433-ban, nem 444-ben halt meg, hanem 453-ban, és nem
124 éves korában, hanem 52 éves korában (3. és 5. o.). Árpád nem 744-ben
foglalta el a Kárpát-medencét, hanem 896-ban, és nem 803-ban halt meg, hanem 907-ben. Az Árpád-házi királyok sorából (11. o.) hiányzik I. András és I. Géza.
Az említett III. Géza valójában II. Géza volt, Szent László nem 1071-ben,
hanem 1077-ben lépett a trónra. De nemcsak az évszámok, hanem gyakran a királyok neve is téves : IV.
István (13. o.) valójában V. István volt, III. László (14. o.) IV. László, az
1440-ben trónra lépő IV. László pedig I. Ulászló (Jagelló) volt. További
téves adatok: II. Lajos (21. o.) nem VI. László fia volt, hanem II. Ulászlóé;
Zapoljaji (Zápolya) Jánost (22, o.) nem az elhunyt Matjás (Mátyás) helyére
választották meg királynak, hanem II. Lajos helyére; I. Liopoldus (Lipót) császár
felesége nem Szabijja (Izabella) volt, hanem a spanyol Margit Terézia (38. o.);
Forgács Simon és Heister császári generális között 1704-ben nem a Szemere nevű
helyen került csatára a sor, hanem a Győr megyei Koroncónál, és Forgács
generális nem esett el a csatában, hanem 1730-ban halt meg (47. o.). Néhány
elírás is zavarólag hat: Kassát nem 1290-ben, hanem 1230-ban alapították. A 25.
oldalon 1598 helyett 1508, a 20. oldalon 1459 helyett t 1159 van tévesen
feljegyezve. Az
országos eseményeknél is nagyobb figyelmet szentel az ismeretlen szerző az erdélyieknek.
Ezek közül a legtöbb az erdélyi városokra, természeti csapásokra vagy tüneményekre
vonatkozik. Kolozsvárt
háromszor is tűzvész pusztította el. Az 1655-i oly nagy volt, hogy 1800 ház
esett áldozatául, az 1697-i hatalmas tűzvész alkalmával a város nagy része és
iskolája is (dár-üt-taclim), azaz a protestáns kollégium is porrá égett. A
harmadik tűzvész 1724-ben volt. Kolozsvárnak más nevezetességeit is megemlíti:
1178-ban alapították, itt született Mátyás király 1443-ban (!), 1724-ben a
belső várat újjáépítették, itt halt meg Erdély kormányzója, Kornis Zsigmond
1731-ben stb. Brassót
1203-baa alapították (12. o.), 1421-ben II. Murad szultán kirabolta (16. o.),
1681-ben hatalmas földrengés pusztította el (41. o.), 1689-ben nagy tűzvész
áldozata lett (44. o.), 17185-ban nagy pestisjárvány volt (56. o.), 1738-ban
ismét földrengés pusztított (64. o.). Szebent 1160-ban a szászok alapították ( 12. o.), 1603-ban Székely Mózes
a várat bevette (27. o.), 1702-ben a várat megerősítették (47. o.), 1708-ban
itt halt meg Erdély kormányzója, Bánffi György (49. o.), 1713-ban országgyűlés
színhelye volt (56. o.), 1718-ban pestisjárvány pusztított (56. o.) stb. Erdélyben
és Magyarországban kétszer is pusztított és nagy károkat okozott a szarvasmarhavész
(1678-ban és 1709-ben). 1738-ban Temesvárott pusztított a pestis, mely átterjedt
Erdélybe is. 1740-ben nagy szárazság tette tönkre a termést, s emiatt éhínség
keletkezett (66. o.). 1680. december havában hatalmas üstökös jelent meg az égen (40-41. o.),
1737 februárjában pedig tüzes üstökös csillag (62. o.). A
világeseményekből is találunk a műben néhányat: 1380-ban a már említett
Sejárius (Sajar Bus?) feltalálta a pusztító puskák és ágyúk készítését (15.
o.), 1452-ben az alamanországi Mogutcsija (németországi Mainz) városban
feltalálták a könyvnyomtatást (18. o.), és 1492-ben Kolumbusz felfedezte az
Újvilágot (21. o.). A műhöz
egy függelék is van csatolva, melyben a szerző általános tudnivalókat közöl
Mádzsarisztánról (67-76. o.), mint pl. az ország elnevezése, adminisztratív
felosztása, városok és tartományok száma, a lakosság helyzete, vallási és
nemzetiségi helyzet stb. Röviden meg kell még emlékeznem a személy- Es helynevek írásáróI és
kiejtéséről. Minden nevet magyar betűkkel, fonetikusan írtam át. A török nyelvben
meghonosodott neveket a szerző abban a formában használja, ahogy a török
nyelvben kialakultak: Avrupa-Európa, Aszja-Azsia, Iszpanja.Spanyolország,
Belgirád-Belgrád, Venedik-Velence, Lehország-Lengyelország stb. A magyar eredetű neveket a szerző magyaros alakban, fonetikusan írta át
: Erdel, Kolozsvár, Pozson, Szeged, Siklós, Árpád, Szent István, Szent László,
Szabolcs stb. A magyar é, c, gy, ny, ty hangokat, melyek a török nyelvben hiányzanak,
í (ej), cs, nj betűkkel, a gy és ty hangot kef betlivel írta át a szerző. E két
utóbbi jól kifejezhető gj, ill. tj betűkkel, pl. Gjőr, Gjarmat, Gjula, Matjás,
Lejl (Lél), Bejla (Béla, de néha csak Bela alakban írja), Hunjadi, Gejza stb. A
császárok, királyok, királynők neveit latinos formában írja: Karolus,
Liopoldus, Friderikus, Marija Kalavudija (Claudia) stb. A
szerző a számára ismeretlen neveket gyakran erősen eltorzítja, pl. Csicslija
(Cillei), Csicsí (Zichy), Gécsi (Ghyczy), Istejnvil (Steinwille), Szajavodja
(Szavója), Karispamid (Kriechbaum), A Madzsar Tárihi több téves és hiányos adata ellenére nagyon érdekes és
figyelemre méltó mű, mert híven tükrözi, hogyan látták Magyarországot, a magyar
történelmet mohamedán szemmel a XVIII. század első felében. Blaskovics József | |
![]() |