Napjainkban ugyanúgy ismétlődő jelenségek ritmusát használjuk az idő mérésére és naptárkészítésre, mint történelem előtti őseink. Hosszabb időtartamok mérésére célszerű időközöket kínálnak egyes csillagászati jelenségek...

    Azon a délutánon, amikor ezeket a sorokat írom, az íróasztalomon álló naptár szerint 1981. január 18-a, vasárnap van. Karórám szerint délután 5 óra - egy-két oldalt írok, azután várom a televízióban A Hét mai műsorát. Év, hónap, nap, óra, hét: csupa, az időre, annak beosztására vonatkozó adat. Mindegyiket célszerű számon tartani, mert ezek határozzák meg életünk ütemét, munkánk és pihenésünk, magán- és közéletünk egymást váltó teendőit. Ezek az adatok persze, bármennyire nélkülözhetetlenek, önmagukban nem szükségszerűek. Ugyanebben az órában Bagdadban a Próféta kivándorlása szerinti 1401. év „első rábi" havának 11. napja van, a hét második napja, és már este 9 óra. Mindegyik adat más, de az időpont megjelölésének egész rendszere és egyes tényezői ugyanazok... 

Az idő számítása csillagászati eseményeken alapul. Az időszámítás két legfontosabb tárgya a Nap és a Hold, e két égitest keringésének ismerete a legfontosabb tényező az időszámítás felépítéséhez és megértéséhez. Az év számításának kialakulása a Föld Nap körüli mozgásán alapul. Ha az időt egy meghatározott pontból tekintjük, például a nyári napéjegyenlőség idejétől a következő nyári napéjegyenlőségig, akkor azt...

"...a chronológiának, a historia eme csontvázának megszerkesztése nem egyedül magának a történelemnek, hanem jó részben a csillagászatnak volt és marad is munkája." (Lakits Ferenc)

Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztő, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidőn az átélők ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték.

Boleslaw Prus világszerte ismert és a megfilmesítés óta még népszerűbb regénye, „A fáraó" a Kr. e. 11. századi Egyiptom forrongó világába viszi olvasóját. Dúl a harc a reformokért rajongó ifjú uralkodó és a konzervatív papság között. Ez utóbbi vezére, Herihór a tudós papok által előre megállapított napfogyatkozás idejére élezi ki a konfliktust, hogy azután a fáraót támogató tömeget az égi jelenség által keltett babonás félelem kihasználásával törje meg. A regény egyik csúcspontja a jelenet: Herihór megjelenik a néptől körülvett memphiszi Ptah-templom falán, és fennhangon az istenekhez fohászkodik. „A következő pillanatban, valahonnan a templom fölött, emberfölötti hang csattant fel: - Elfordítom arcomat ettől az átkozott néptől: boruljon sötétség a földre!...

A Julius Caesar által bevezetett naptár (i. e. 45) reformjára 1582-ben került sor XIII. Gergely pápa révén. Ekkor 10 nappal állították előbbre a kalendáriumot. Azt állítom, hogy az "óraátállítás" egy olyan anomáliát rejt magában, amelynek feloldására a mai napig nincs megnyugtató magyarázat. Miféle anomáliára gondolok, miért ellentmondásos egy középkori naptárkorrekció?...

   Napjainkban többféle okból is megnőtt az érdeklődés a naptárkészítés kérdései iránt. Ezek közül most kettőt említek meg: sokunk emlékszik még arra a vitára, mely a második évezred kezdőpontja körül zajlott. Mostanában pedig egy német kutató, Heribert Illig,  elmélete nyomán - miszerint a kora középkor jelentős része, 297 év, fikció és utólagos hamisítás révén került be a történelembe - került ismét a figyelem középpontjába az időszámítás. A naptárkészítéssel és csillagászati időszámítással foglakozó tudományt a csillagászaton belül kronológiának nevezik. Ahhoz, hogy megérthessük, mit is állít Illig úr, illetve cáfolni tudjuk elméletének naptárt és időszámítást érintő kérdéseit - melyek egyébként az egész elméletet tarthatatlanná teszik - meg kell ismernünk a kronológia fogalmait és a naptárkészítés menetét.

   Publius Ovidius Naso (i. e. 43- i.sz. 17) római költő a Julián-naptár bevezetésének idején élt, és Caesar halálát követő évben született. Fasti (Ünnepek) című költeményében a római naptár szerint haladva bemutatja a különböző ünnepeket. Műből az első hat hónapot bemutató rész maradt fenn. A mű feltételezhetően valamikor i.sz. 4-8. között keletkezett. Alább a március hónapról szóló fejezet részletei találhatóak Gaál László fordításában...

Már az egészen primitív, úgynevezett természeti népeknél is mindenütt megtaláljuk azt a törekvést, hogy az életük körében végbemenő vagy azzal kapcsolatban észlelt eseményeket az idő és a tér kategóriái szerint megrögzítsék.  A műveltségnek bizonyos fokán álló népeknél ez a törekvés már fokozottabb, és folyton tökéletesedő módszerekben nyilvánul meg...

 „... tanulmányaim közben fenn akadtam azon a kicsiny bogocskán, a melyen mások úja átsiklott, nehézséget találtam ott, a hol mások könnyen és fennakadás nélkül tovább haladtak...” (dr. Finály Henrik 1882.)

A kitalált középkor problémakör kapcsán újra és újra felmerül az a kérdés, hogy 2048 évvel ezelőtt, i. e. 45-ben, avagy a római időszámítás szerint a.u.c. 709-ben - mely év a Julián-naptár bevezetésének éve is egyben - melyik naptári napra esett a tavaszi napéjegyenlőség égi jelensége. Hogy ez a kérdés kulcskérdés, azt nem csak Heribert Illig, de elméletének ellenzői is pontosan tudják...

E közlemény témája látszólag egy már sokat tárgyalt és vitatott, de mind ez ideig időszerű kérdés: vajon az az évszázad, amelyben élünk, a 21. évszázad-é, vagy még csak a huszadik. (A "nullától" vagy "egytől" számítás "puristák" és "antipuristák" állítólagos ellentéte.) Ehhez én semmi újjal sem szándékozom hozzájárulni, nem is vagyok illetékes, legfeljebb színezhetném némely prágai tapasztalatommal.